Kármentés

Makrogazdasági szempontból sorra érkeznek azok a kedvező adatok, amelyek az elmúlt években elvesztett egyensúly helyreállása felé mutatnak. A tegnapi bérstatisztikák már-már a Bokros-csomagot felidéző reálkereset-csökkenésről tanúskodnak, ez felgyorsíthatja a monetáris enyhítést, csökkentve a kamatkiadásokat. A költségvetési hiány emiatt a vártnál jobban alakul, de jótékonyan hat rá az átmenetileg megugró infláció, a gazdaság kifehéredése és a közszférában alkalmazottak számának a csökkenése is. A külső finanszírozási igény trendje javul, a GDP-növekedés pedig néhány tizedponttal jobb lehet a vártnál.

A befektetői hangulatot a kedvező makroadatok mellett a kormány bizalomerősítő gesztusai is javíthatják. Tegnap az amerikai mintára felállítandó költségvetési hivatalra, valamint a monetáris tanács számának a csökkentésére és összetételének módosítására vonatkozó szakértői javaslatokat tette magáévá a miniszterelnök. Előbbi esetben a Fidesz korábbi, hasonló célzatú, de eltérő formájú javaslatát mereven elutasította, utóbbinál pedig épp ő volt az, aki a Járai-korszakra szabott törvénymódosítások nyomán kijelölte a kibővített testület külső tagjait.

Akkor most örülnünk kéne? Annyiból igen, hogy a folyamatok hosszú idő után először fennntartható – ha nem is ideális – pálya felé haladnak. El kell ismerni: a kormány belátta hibáit, és – jóllehet kényszer hatására – végre igyekszik komolyan venni feladatát a költségvetési fegyelem betartására.

De miért csak most? A teljes képhez ugyanis hozzátartozik, hogy ha a jelenleg kormányzó garnitúra már az előző ciklusban is hasonló elánnal óvta volna az egyensúlyt, és nekilátott volna a reformoknak, akkor a mostani társadalmi és növekedési áldozatok is elkerülhetőek lettek volna. A ma sikere csupán a tegnap bűneinek jóvátétele.