Kétirányú forgalom

Sokáig azt hihettük, az európai uniós tagság ígérete, majd bekövetkezte kivételes helyzetbe hozza szűkebb régiónkat, és megoldja a piacgazdaságra való átállásból adódó foglalkoztatási gondjainkat. Ez a várakozás természetesen nem volt alaptalan, hiszen az olcsó és magasan képzett munkaerő, a kiszámítható gazdasági és jogi környezet számos nagy- és közepes vállalatot vonzott ide a magasabb profit reményében. Ami számunkra jó.

Csakhogy mára már láthatjuk a folyamat kevésbé előnyös oldalát is. Egyrészt a bérek ütemes felzárkózása miatt a nyugati befektetők közül egyre többen átlépik térségünket, és még keletebbre helyezik át a munkaerő-intenzív termelést. A másik, viszonylag új jelenség, hogy nemcsak a működő tőke vándorol tovább, de az arra képes és hajlandó munkaerő is él az uniós tagság és liberalizáció nyújtotta előnyökkel, s a magasabb bérszintű tagországokba költözik, ahol ráadásul a mostani konjunktúra miatt nagy szükség is van rá. Kicsit eltúlozva: a Volkswagen mondjuk Szlovákiában nyit egy üzemet, de később már nem talál ott munkaerőt, mert a szlovákok elmentek dolgozni Németországba...

Ebből a szempontból pedig „átmeneti” helyzetünk korántsem olyan szerencsés, mint amilyennek hittük. Befektetési célpontként már nem vagyunk olyan versenyképesek, hiszen a szakképzett munkaerő nemcsak hogy drágább lett, de hiánycikké is vált. Az elvándorló dolgozókat pedig nehéz lesz teljesen keletről pótolni, hiszen azok nagy része is nyilván tőlünk nyugatabbra tekint, a még magasabb fizetés reményében.

Ilyen körülmények között különösen fontos lehet a hazai munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása, a szakképzés racionalizálása és a befektetői környezet javítása, amire egyébként már látszanak az első kezdeményezések. Mert a tőke és a munkaerő előbb-utóbb úgyis megtalálja egymást. Csak nem mindegy, hogy hol.