Kiürült a kamra
Az ágazati szakértők szerint semmi meglepő nincs a dologban, sőt inkább azon kell csodálkozni, hogy ilyen sokáig tartott, amíg a statisztikákat is elérte az „élet szele”. A csökkenés több, évek óta tartó trend eredője: a lakásszerzési támogatások drasztikus leépítése, a sztrádaépítések kifulladása, a nagyberuházások kitolása az állam és a nyakig eladósodott lakosság keresletének jókora esését okozta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vállalati szféra beruházásai már évek óta csökkennek (már 2005-ben is csak a növekvő állami invesztíciók tudták szerény pozitívumba húzni a nemzetgazdasági trendet), aligha csodálkozhatunk, hogy az építőipar lényegében minden fronton veszített pozícióiból.
Közben az ágazatra jellemző „zavarosban halászás” sem nagyon akar szűnni. A lánctartozások általánosak, erre hivatkozva ma már minden fizetési késedelem indokolható, megbocsátható. A helyzet oka csak részben a kis cégek tőkehiánya, hasonlóan fontos a hatóságok erélytelen fellépése: máig sem sikerült megoldani, hogy a jelentős kifizetetlen állomány hátrahagyásával felszámolásba menekülő cégek tulajdonosai és vezetői ne tudjanak akár azon nyomban újabb vállalatot létrehozni ugyanazon tevékenységre.
Ráadásul, ahogy egyre kevesebb pénz van a megrendelők zsebében, a halaszthatatlan megbízások mind nagyobb része jut a szürke- vagy feketegazdaságra. A tisztességes cégek tartalékai mára teljesen elfogytak; nemigen tudnak tovább várni a kormány gazdaságélénkítő ötleteire.
