Közel-keleti remények
Bár az Egyesült Államok és Ban Ki Moon ENSZ-főtitkár is üdvözölte, Ehud Olmert izraeli miniszterelnök pedig egyenesen „forradalminak” nevezte az arab államok rijádi csúcstalálkozóján felélesztett közel-keleti béketervet, aligha van esély a palesztin–izraeli konfliktus gyors megoldására. A zsidó állam által 2002-ben egyszer már rövid úton elutasított javaslatról Olmert most azt mondja ugyan, hogy az akár öt éven belül elvezethet a békéhez, a legkényesebb kérdésekben azonban Izrael most sem tűnik engedékenyebbnek.
A béketerv szerint az arab országok elismerik a zsidó államot, ha az kivonul az 1967-ben elfoglalt területekről, és „méltányos megoldást” kínál a palesztin menekültek sorsának rendezésére. Utóbbi feltétel, ha csak kódoltan is, de arra az Izrael által határozottan elutasított követelésre utal, hogy engedje vissza otthonaikba az 1948-as zsidó–arab háború során onnan elűzötteket, illetve leszármazottaikat. Az ENSZ adatai szerint több mint négymillió palesztin menekült ragaszkodik a visszatérés jogához, amit ha megkapnának, megszűnhetne Izrael zsidó többsége. A visszatéréshez vagy a kártérítéshez való jogot ugyanakkor az ENSZ egy közgyűlési határozata is rögzíti.
Olmert manőverezési lehetőségeit azonban beszűkíti otthoni népszerűtlensége: az izraeliek kétharmada szerint le kellene mondania. A terv bármilyen módosítási kísérlete a Szaúd-Arábia által vezetett arab front egységét is könnyen megtörheti. BÁ
