Mea culpa
Igazuk lett azoknak, akik már az idei első pályázati kiírástervezetek közzétételekor osztottak-szoroztak, s arra figyelmeztettek, hogy az előirányzott támogatási feltételek és képletek teljesíthetetlenek, vagy legalábbis nem úgy és nem akkorra teljesíthetők, ahogy azt az illetékesek kigondolták.
Tudom, a tamáskodók szókimondásukért január végén kaptak hideget-meleget, gyaníthatóan azonban most sem boldogok. Egyik illetékes sem mondta ugyan ki, de a számokból kiderül, hogy a vártnál kevesebb pályázatot adtak be eddig. Az európai uniós források lekötése 2007-től mégsem indulhat el olyan tempóban, mint ahogy szerettük volna.
Az új rendszer képes az önkorrekcióra. Ezzel az érveléssel támasztotta alá Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos azokat a vitathatatlanul kedvező változásokat, amelyeket Egyed Géza szakállamtitkárral karöltve tegnap jelentett be. Ezek a „korrekciók” valóban megkönnyítik a pályázók dolgát, ám alighanem ennél is fontosabb feladatuk az, hogy visszacsábítsák a potenciális kedvezményezettek körébe azokat, akik kezdtek beletörődni abba, hogy sehogy sem férnek be a pályázócsapatba.
Ránk férnek a jó hírek. A kormánybiztos ígéri, hogy akik már beadták a pályázatukat, nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Több lesz a forrás, gyorsul az ügyintézés, egyazon évben több kiírás is ostromolható, érdemes tehát pályázni. Nyilván az intézményrendszernek is kellenek a jó hírek és – nem mellékesen – a munka.
Már-már az egész nagyon kereknek látszott, ám csak hiányzott egy parányi korrekció: a mea culpa. Legalább fél szóval illett volna elnézést kérni azoktól a pályázni szándékozóktól, akik korábban elhitték az illetékesek minden szavát, majd kénytelenek voltak visszafordulni. Talán így vált volna igazán hitelessé az önkorrekció.
