Molnár reformált, majd távozott

Nem volt váratlan Molnár Lajos lemondása, bár az időzítése igen. Legtöbben ugyanis arra számítottak, hogy a „reformember”, mielőtt veszi a kalapját, teljesen kitakarít az egészségügyben. Márpedig egy dologgal, s talán a legfontosabbal, az egészségbiztosítás átalakításával adós maradt, bevégezetlenül hagyta a nagytakarítást.

Vannak, akik úgy vélik, éppen a molnári biztosítási terv elszánt megvalósítása volt az utolsó csepp a pohárban, hiszen nem csupán az ellenzék, de a nagyobbik koalíciós párt többsége is ellenzi a több-biztosítós rendszert, mondván: az elgondolás sérti a szolidaritás elvét.

Mások heves természetével magyarázzák a távozását. Ez volt az oka annak is, hogy az egészségügy összes érdekképviseletével összerúgta a port. Ellentmondást nem tűrő habitusa miatt sok ellenséget szerzett – szinte mindenhol. Valószínűleg sokan fölsóhajtottak távozásának híre hallatán.

Állítólag nem tartozott a kormányfő kedvenc minisztereinek köréhez sem. Ezt látszik igazolni: akármi lehet is a lemondása mögött, levelét azonnal elfogadta Gyurcsány Ferenc.

A liberálisokat amúgy meglephette a molnári időzítés, hiszen a napokban tartott elnökválasztó küldöttgyűlésen elismeréssel szóltak az általa levezényelt reformról.

Legyünk tárgyilagosak: Molnár öt reformtörvényt vert át a parlamenten, s a hatodikkal, a biztosításról szóló jogszabálylyal koronázta volna meg a karrierjét. Úgy tűnik, az ő keménysége – persze a politikai háttérrel – kellett ahhoz, hogy radikális változás kezdődjön az ágazatban. Annak minősítése az utókor kompetenciája.

Az egészségügyi miniszterek „kihordási ideje” rövid.

A rendszerváltozás óta úgy másfél évente váltották egymást. Ám egyikük sem hagyott akkora nyomot maga után, mint a tárca élén alig tíz hónapig álló Molnár Lajos. Aki amilyen váratlanul jött, ugyanúgy távozik.