Sok(k) párhuzam
Az 1995–96-os Bokros-csomag után javult a magyar gazdaság egyensúlya, de ez a Bokros-program ellenére, és nem annak következtében történt. A program hatására romlott a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg, de a kétéves időszak végére már javult, döntően a jó külső konjunktúra és a termőre forduló zöldmezős külföldi működőtőke-befektetések többletexportja révén.
Az 1991–92-es piaci átmenet sokkja után 1993 második felében már beindult a gazdasági növekedés, de 1993-ban és 1994-ben rekordhiányos volt a folyó fizetési mérleg. Ez a piacgazdasági átmenet és a sokkterápia következménye volt. A két időszak döntő különbsége, hogy a Bokros-csomag után javult az egyensúly és helyreállt a növekedés – ez nem a csomag eredménye, hanem annak kedvezőtlen hatásai ellenére történt –, de az 1991–92-es piacgazdasági sokkterápia következtében romlott az egyensúly és zuhant a GDP-növekedés.
Melyik időszakra hasonlít jobban a 2007–08 közötti egyensúlyteremtő program? Első pillantásra a Bokros-csomagéra, mert fő célja az egyensúly helyreállítása. 2007 első negyedévének adatai azonban azt mutatják, hogy a gazdaság még alig érzi az egyensúlyteremtő program megszorításait. Ez ellentétes a Bokros-csomaggal, amikor a sokkterápiát a gazdasági szereplők azonnal megérezték. Lehetséges, hogy a 2007–08-as program mégsem az 1995–96 közötti Bokros-csomagra, hanem az 1991–92-es piacgazdasági átmenet sokkterápiájára hasonlít. 1991 első fél évében a gazdasági szereplők még nem éreztek drámai fordulatot, ez a második fél évtől következett be, s 1993 első fél évéig tartott a kétéves zuhanás. Vannak-e arra utaló jelek, hogy a 2007–08 közötti új sokkterápia nem azonnal hat drámaian, mint a Bokros-csomag, hanem inkább 6–9 hónapos késéssel, ahogy 1991–92 között történt?
Erre utalnak a beruházási adatok. 2006 első negyedévében még 10 százalékkal nőttek a beruházások, majd az év további három negyedében negyedévenként 4 százalékkal csökkentek, így alakult ki az éves közel 2 százalékos beruházáscsökkenés. Ez a globális és európai konjunktúra idején történt, választási évben, korábban indított infrastruktúra-fejlesztési program csúcspontján, és az európai uniós források első megugrása idején. A 2007–08-as és az 1991–92 közötti időszak párhuzamának első jele a beruházások csökkenése lehet: a következő évek növekedéséből hiányzik majd az el nem indított beruházások többletteljesítménye.
A kis- és középvállalati kör sem jelez drámai visszaesést 2007 első negyedévében. Rekordnagyságú azonban a felszámolási eljárások száma, így itt is csupán időbeli késésről lehet szó.
2007 elején még havi 50 milliárd forinttal nő a lakossági hitelek állománya, itt sincs drámai hatás. Ezen állomány bővülése mögött alapvetően a családok életszínvonal-megőrzési stratégiája áll, amit lehetővé tesz az erős forint és a relatíve alacsony kamatozású svájcifrank-hitel. Ez törékeny konjunkturális tényező, gyorsan megfordulhat.
2007 első negyedében a munkanélküliségi ráta sem ugrott meg. Ez azonban nem maradhat változatlan ott, ahol mérséklődik a növekedés, 3-4 százalékos a reálkeresetek csökkenése, a fogyasztás és a beruházások stagnálnak vagy csökkennek.
Azt gondolom, hogy a 2007–08-as egyensúlyteremtő politika a meghatározó gazdasági területeken jobban hasonlít az 1991–92-es sokkterápiára, mint az 1995–96-os Bokros-csomagra. A hasonlóságok közül döntő a késleltetett időbeli lefutás. Az adóemelések, a beruházás-csökkenés, az életszínvonal lemorzsolódása és a többi kedvezőtlen gazdasági fordulat hatása még nem 2007 első negyedévében jelentkezik, hanem lassabban, de egyre erősebben.
A szerző a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatója, a Fidesz – MPSZ országgyűlési képviselője
