Miközben a Fidesz már szinte szélmalomharcot vív a referendumért (Orbán Viktor: „a népszavazás az embereket vásárlónak tekintő butikos állam és az új magyar plebejus érzelmű állammodell közötti döntés lesz”), az SZDSZ új elnököt választott. Az egyszeri lány módjára, aki hozott is ajándékot, meg nem is: volt is meglepetés, meg nem is. Kóka János lett az elnök, de Fodor Gábor ezúttal hajszál híján bukott el. Nem tudni, hogy mire vihetik a megosztottságot, majd az együttműködést hangsúlyozó jelöltek. Tudnak-e együtt dolgozni, vagy a vesztes a győztes minden lépését ellenőrzi, s ha az gyengülni látszik, újraszervezi saját táborát.
De nem csak ezekre kell választ adniuk a liberálisoknak. Hanem arra is, hogy a mindinkább médiapárttá váló SZDSZ-t valóban fel lehet-e építeni. Vagy: támogatóikat a klasszikus liberális értékek vonzzák, vagy a Kóka-féle „önmagunkért viselt felelősség” képviselete? Sőt: lehet-e hiteles az MSZP-től magát megkülönböztetni igyekvő SZDSZ egy olyan vezetővel, akit Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványának tartanak. S ráadásul a gazdasági miniszterként is vegyes teljesítményt nyújtó Kóka nagyon akar valamit újítani, tenni, de egyelőre nem tudni, hogy mit is. Kuncze Gábor nem éppen jó helyzetben hagyja ott pártját. A „reformhevület” nagyon megtépázta az SZDSZ-t, Molnár Lajos fellépései pedig finoman szólva nem javítottak a képen. És a hétfői Kuncze-beszólások is elmaradnak. TE
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.