A gyógyszerspórolás ára

Biztosnak tűnik, hogy hosszú évek után az idén nem csordul túl az egészségbiztosító gyógyszerkasszája. A költségvetés és a konvergenciaprogram betartása érdekében ez örvendetes, ám a betegekre gyakorolt hatása csak később mérhető le.

Később derül csak ki, hogy azért csökkent-e az elmúlt hónapokban a gyógyszerekre fordított tb-támogatás, mert ugyanolyan hatású, de olcsóbb szert fogyasztanak, vagy netán mert nem váltják ki a megdrágult készítményeket.

Az áprilistól hivatalát elhagyó reformminiszter terve mindenesetre bejött: szigorú gyógyszertörvénye megzabolázta a gyógyszerpiac szereplőit. Azt is mondhatjuk: Molnár Lajos jött, sebtében intézkedett, az ágazat szereplőivel összeveszett, majd a politika kihátrálását észlelve távozott. De a molnári törvények hatnak.

A gyártóknak már nem érdekük a gyógyszerforgalom növelése, mert egy ponton túl extraadóval sújtják a túlfogyasztást. Kérdés, az illetékesek gondoltak-e arra, hogy a költségvetési célok nem veszélyeztetik-e a híres hazai gyógyszeripar kutatás-fejlesztési tevékenységét, a külföldi multik beruházási kedvét.

Nem tudni, mi lesz a betegekkel, akiknek mélyebben kell zsebbe nyúlniuk, ha ragaszkodnak megszokott gyógyszereikhez, s azt sem, ha az olcsóbbat választják. A biztosító ugyanis túl azon, hogy csökkentette az orvosságok árához nyújtott támogatási kulcsokat, az olcsóbb szereket preferálja. Csak az így megtakarított forintokat tudja ugyanis a valóban új hatóanyagok árának támogatására fordítani.

Nem lezserkedhetnek a doktorok sem. Az idén csak intőt kapnak ugyan a drága medicinák felírása miatt, ám januártól pénzbírságra is számíthatnak, ha eleresztik a tollukat a tb kontójára.

Egy dolog biztosnak tűnik. Az intézkedések hatására egyensúlyba kerül a biztosító gyógyszerkasszája. Az ezért fizetett ár minősítésével azonban egy ideig még várni kell.