Adóverseny

Kemény fába vágta a fejszéjét az Európai Bizottság és Kovács László adóügyi biztos, amikor tervbe vette az egységes, konszolidált társaságiadó-alap megteremtését az unión belül. Mert ahány tagállam, annyi adórendszer, annyi eltérő hagyomány, érdek és félreértés. Nem csoda hát, ha maga a bizottság is csupán 2008-ra szeretné véglegesíteni saját javaslatát, holott az ötlet már 2001-ben felvetődött. És akkor jönnek majd csak az igazi csaták.

Korábban gyakori félreértés volt, hogy a harmonizáció a társaságiadó-kulcsokra is kiterjedne, vagy legalábbis megteremtené az alapját egy ilyen törekvésnek. Erről azonban nincs szó, és a bizottság most elkészült, előzetes munkaanyagában ezt külön meg is erősíti. Jól teszi, hiszen a belső adóverseny fenntartása javíthatja az unió versenyképességét más nagy régiókkal szemben. Az alacsony adókulcsot alkalmazó tagállamok – így Magyarország – érdeke az, hogy legalábbis ne romoljon pozíciójuk a működő tőkéért folyó ádáz küzdelemben.

Amit ezzel szemben a bizottság javasol, az logikus és támogatható javaslat, mert épp az átláthatóságot növelné, a bürokratikus akadályokat bontaná le a több tagországban működő, jellemzően nagyvállalatok előtt, javítva az EU-ban az üzleti környezetet. Az új adóalap nevéből kitűnik, hogy nemcsak egységes, de konszolidált is lenne, magyarán: megszűnnének a trükközések a transzferárakkal, lehetővé válna a veszteségek leírása a más tagországban keletkező nyereségből, bizonyos esetekben elkerülhetők lennének a kettős adóztatások. Ez pedig – ha valóban egységes piacként definiáljuk az uniót – üdvözlendő.

A vita így is hosszú lesz, hiszen az egyes kormányok aggódnak a költségvetési bevételeikért. Pedig az igazi veszélyt valószínűleg nem is ez a szabályozás, hanem az unión kívüli, offshore központok jelenthetik számukra. Oda pedig még az eurokraták keze sem ér el.