Beszédes rangsorok

Magyarország a gazdasági fejlettség terén 56. helyen áll a világ országai közül, a térségben Szlovénia és Csehország előzi meg jelenleg, két-három éven belül Szlovákia és Észtország is elénk kerülhet. A dolgok valóban gyorsan változnak, hiszen 2004-ben még a 43. helyen rangsorolták a magyar gazdaság fejlettségét. Már jobb a versenyképességi besorolásunk: a világ országai közül jelenleg a 35. helyen jegyzik a magyar gazdaságot, de 2001-ben még a 31. helyen voltunk, igaz, hogy 2004-re lezuhantunk a 41.-re: most kissé visszakapaszkodtunk.

Az internethálózat sűrűsége szempontjából a 36. helyen vagyunk, ez gyakorlatilag azonos a versenyképességi helyezéssel – nem is véletlenül. A közéleti tisztaság globális rangsorában azonban már csak a 43. helyet kapjuk, tehát lényegesen rosszabb a helyezésünk, mint a versenyképesség terén. Az oktatási és képzési rangsorban, tehát az edukációs szintben már jóval jobb a helyezésünk: a 29. hely messze jobb, mint a versenyképességi és a fejlettségi besorolás. A gazdasági szabadság területén állunk a legjobban: a 27. hely messze jobb, mint a régiós versenytársak besorolása, és majdnem kétszer olyan jó, mint a fejlettségi helyezés.

A hat „gazdasági” rangsorban – a korrupciós helyezést is ideszámítjuk, mert döntően a gazdasági folyamatok tisztaságát méri – jelentősek az eltérések. Úgy tűnik, mintha egyenes út vezetne a gazdasági felzárkózáshoz, mert a végeredményben – gazdasági fejlettség – lényegesen távolabb vagyunk, mint a felzárkózás eszközeiben: a gazdasági szabadság, edukáció, versenyképesség, internet terén lényegesen kisebb a lemaradásunk a világrangsorban, mint a gazdasági fejlettségben, tehát van remény. Zavarja a képet a korrupciós rangsor, mert itt már csak a 43. helyen vagyunk: félúton az eredmény és az eszközök között.

Még izgalmasabb a „társadalmi” világrangsorokban elért magyar helyezés. Az életminőség terén Magyarország a világ országai között a kitűnő 25. helyezést éri el. Ez a jónak ítélhető infrastruktúrának, az oktatási és egészségügyi rendszernek, a jó konyhának, bornak, nőknek és a többi, alapvetően nem gazdasági tényezőknek köszönhető. Az életminőséget rontják a demográfiai és a fejlettségi mutatók is, tehát ez a 25. helyezés igen kedvező. Az emberi fejlődés szintjét tekintve azonban már csupán a 38. helyen vagyunk, ezt jelentős részben befolyásolja, hogy a várható élettartam szerint csupán a 47. helyet foglaljuk el a világban. Budapest nem kerül be a világ legjobb életfeltételeit nyújtó városainak első 50-es csoportjába, ez már valóban megdöbbentő, hiszen Bécs a 3–4. helyezett, és az első tíz város között három svájci és három német várost találunk: egyik sincs messze a magyar fővárostól, vagy mégis? A várható boldog évek hoszszát tekintve már csak az 56. helyen vagyunk, míg a globális boldogság rangsorban (igen, ilyen is van) csak a 62. helyen állunk: ez már inkább boldogtalansági helyezés.

Mit mutatnak a rangsorok? Az örökölt infrastruktúra, oktatás, kultúra, egészségügy terén relatíve jó a besorolásunk. Az is látszik, hogy a modernizáció is hódított: a gazdasági rangsorokban elfoglalt helyek is elfogadhatók. Óriási a rés azonban a lehetőségek és a mai fejlettség között: ezt jelzi a gazdasági fejlettség és az életminőség közötti nagy különbség. A magyar adottságokkal és életminőségi tényezőkkel már régen jobb helyen kellene állnunk a fejlettség terén, és ezt pontosan tükrözi boldogtalansági besorolásunk is. A politikára, gazdaságpolitikára, kormányzásra nem állnak rendelkezésre nemzetközi rangsorok, de itt elég az élet által adott értékelés: ha egy országban a lehetőségek és az eredmények között ilyen nagy az eltérés, akkor ott nem az emberekkel van baj, hanem a politikával és a közélettel.

A szerző a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatója