Családi kiigazítás

Az államháztartási kiigazítás igen szerencsés külső körülmények mellett zajlik. A magyar növekedés szempontjából meghatározó exportpiacokon, Németországban, a közép-európai régióban és Dél-Európában tavaly sokéves növekedési rekordok dőltek meg, és az idei kilátások is nagyon biztatóak. A Kopint-Tárki legfrissebb feldolgozóipari konjunktúratesztje arra utal, hogy a magyar exportáló vállalatok feladni látszanak korábbi bizalmatlan, kiváró jellegű magatartásukat, ami 2006 második negyedévétől jellemezte őket. A dinamikus külső keresletbővülés és a növekvő kapacitáskihasználtság mellett tehát úgy tűnik, a vállalkozói szektor viselkedése normalizálódik, azaz a kiigazítás során óhatatlanul lassuló, visszaeső közületi beruházásokat a vállalatok, mindenekelőtt az exportáló feldolgozóipari cégek növekvő beruházási aktivitása ellensúlyozhatja. (Sokan a feldolgozóipari vállalkozások tavalyi, 5 százalékot meghaladó visszaesését is hitetlenkedve fogadják, és bizonyos statisztikai inkonzisztenciákra gyanakszanak. Számomra ugyanakkor az általános makrogazdasági bizalmatlanság miatti beruházáshalogatás is racionális, hihető vállalati viselkedésnek tűnt 2006-ban.)

Mindenesetre sokkal nagyobb bizonytalanság övezi a lakosság fogyasztási-megtakarítási viselkedését. A pénzügyi számlák szerint a lakosság és a vállalatok finanszírozási képessége tavaly szimmetrikusan változott, csakhogy kedvezőtlen irányba: a háztartások nettó finanszírozási képessége, vagyis a hitelfelvételüket meghaladó megtakarításaik egyenlege közel annyival csökkent, mint amennyivel a vállalatok hitelfelvétele mérséklődött. Vagyis a hosszú távú növekedés szempontjából mind a lakosság, mind a vállalatok célszerűtlenül viselkedtek tavaly: mivel beruházásaikat elhalasztották, a cégek nem használtak fel új forrásokat, a háztartások viszont igyekeztek elért fogyasztási szintjüket megőrizni, akár az eladósodás növekedése árán is.

Ez utóbbi viszont roppant kockázatos folyamat, különösen, mivel az eladósodás döntően devizában (svájci frankban, euróban) történik. Ráadásul a lassuló lakásépítések és az alacsony fogyasztási dinamika mellett a lakáshitelek több mint 20 százalékos, illetve a fogyasztási hitelek 15 százalékot meghaladó emelkedése 2006 végén már egyértelműen arra utalt, hogy a hitelfelvételek egy része nem lakásépítést vagy fogyasztást finanszírozott, hanem az adósságcsapdába keveredett háztartások rövid távú megoldási kísérlete volt.

Nyilvánvaló, hogy az idén a jelentős reálbércsökkenés és az enyhén növekvő munkanélküliség mellett a lakosság jóval nagyobb hányada számára okoz komoly nehézséget a bevételek és a kiadások egyensúlyba hozása. Márpedig nemcsak az egyéni, családi élethelyzetek pénzügyi stabilizálása, hanem a hosszú távú növekedés szempontjából is kulcskérdés, hogy a nehéz 2007-es évet a lakosság további eladósodással vagy inkább a fogyasztás racionalizálásával vészeli át.

Makrogazdasági szempontból örömmel konstatálhatjuk, hogy az aggasztó tavalyi folyamatok után óvatos derűre okot adó jelek is látszanak. A kiskereskedelmi forgalom februári adataiból kitűnik, hogy radikálisan megnőtt azok aránya, akik belátják: csak átmeneti szegényedés, bizonyos cikkek fogyasztásáról történő lemondás mellett van esély a család pénzügyi összeomlásának elkerülésére. Stagnáló élelmiszer-fogyasztás mellett ugyanis ugrásszerűen megnőtt a használt cikkek forgalma, miközben drámaian csökkent a gépjármű- és alkatrész-kiskereskedelem, vagy éppen a könyvek és az újságok forgalma. Némi késéssel tehát, de úgy tűnik, a lakosság is megkezdte a maga otthoni kiigazítását.

A szerző a Kopint-Tárki kutatási igazgatója