Fájdalommentes kiigazítás

Furcsa egy kiigazítás a mostani. Ugyanaz a kormányfő és pénzügyminiszter, aki a világ szégyenére 9 százalék fölé tornászta az államháztartás hiányát 2006-ban, most meglepően könnyen abszolválja az elkerülhetetlen megszorítást. Persze ebben segít a kedvező európai konjunktúra, az enyhe tél meg a reálisnál pesszimistább pálya megadása, de tény: míg korábban tizedpontos túllépéseken folyt a késhegyig menő vita, az idén a GDP körülbelül 3 százalékával csökkenhet a hiány, nagyobb megrázkódtatások nélkül.

Nagy szerepe van ebben a háztartások magatartásának, amelyek a most kiadott statisztikák szerint a drasztikus reálbércsökkenés ellenére nem hajlandók összehúzni a nadrágszíjat, hanem inkább újabb hitelekkel próbálják meg átvészelni a szűkebb esztendőket. Ebből pedig az is következik, hogy a vártnál jobb első negyedévi GDP-növekedésben nemcsak a jó exportteljesítmény, hanem a lakossági fogyasztás visszaesésének a „kisimulása” is szerepet játszhatott.

A háztartások irracionális viselkedése még nem jelent közvetlen gondot, hiszen a lakosság és az államháztartás együttes pénzügyi pozíciója így is javult, a kockázat azonban nagy. Ha ugyanis a kormány valamiért feladná eddigi fiskális fegyelmét, akkor az ismét a vállalati szektor elől vonhat el forrásokat. Ráadásul a forint esetleges újabb gyengülése egyre jobban érintené a lakosságot, nemcsak a devizában, hanem – a kamatemelések révén – a forintban eladósodott részét is.

Pillanatnyilag mindenesetre úgy tűnik, hogy a kiigazítás viszonylag fájdalommentesre sikerülhet. Segíthet ebben, hogy a közalkalmazottak elbocsátása ellenére nő a foglalkoztatottság. Ha a béradatok megnyugatóvá válnak, akkor a jegybank kamatcsökkentései is ebbe az irányba mozdíthatják a folyamatokat.

Ilyenkor hajlamos lazítani az ember. Nem szabad.