Franciaország útja, amelyen nem indult el

Miközben immár negyedik éve tart a világgazdasági boom, történelmileg páratlan, 5 százalék körüli növekedési rátával, addig a francia gazdaság csak bicegve halad előre. Tavaly a növekedés mindössze 2,2 százalék volt, ez évre 2,1 százalékot jósolnak a német gazdaságkutató intézetek, jövőre pedig 1,9 százalékot. Ez számottevően elmarad az EU-tagállamok megfelelő – 2,7, 2,6 és 2,4 százalékos – átlagától.

Franciaország jelenleg Európa egyik sereghajtója, csak valamivel előzi meg Olaszországot és Portugáliát. A teljesítményét a német gazdaság is lekörözi. A tavalyi, 2,7 százalékos növekedési rátájával Németország visszakapaszkodott a régi EU-tagállamok átlagára, és várhatóan az idén, illetve jövőre is 2,4 százalékos GDP-gyarapodást fog felmutatni, ez jóval gyorsabb, mint a franciaországi.

A gyenge francia növekedés meglepetésnek számít, mert az ország gazdasága a legutóbbi időkig jól teljesített, és felülmúlta számos más EU-tagállamét. Miközben Németország az 1995–2005 közötti időszakban mindössze 14 százalékos összesített GDP-növekedést tudott felmutatni, amellyel Olaszország mellett európai sereghajtó lett, addig Franciaország ugyanebben az időszakban 23,6 százalékos átfogó növekménnyel büszkélkedhetett, ez közel állt a régi uniós tagállamok 24,3 százalékos átlagához. Az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem tekintetében a franciák 2001-ben lehagyták Németországot, és náluk az adott mutató most is 4 százalékkal magasabban áll. A legfrissebb növekedési adatok azonban arra utalnak, hogy az irányzat visszájára fordul.

A francia foglalkoztatási adatok még aggasztóbbak: 2006-ban a munkanélküliségi ráta 9,4 százalék volt, egy egész százalékponttal magasabb, mint a németországi, a mutató pedig 2008-ban is csak 8,2 százalékra mérséklődik, szemben a németeknél várható 6,3-del. Hasonló irányzat mutatható ki az államadósság alakulásában is. Németország megoldotta, hogy az államháztartás hiánya ne ütközzön az EU stabilitási és növekedési paktuma által megszabott plafonba, és 2008-ra kiegyensúlyozott költségvetés várható. Ezzel szemben Franciaországnak 2,6, illetve 2,3 százalékos GPD-arányos deficitet jósolnak 2007-re, illetve 2008-ra. Ha pedig a világgazdaság növekedése elakad, akkor a franciák ismét megszegik a stabilitási és növekedési paktum előirányzatait, mint tették azt 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben.

Miért tapasztalható ilyen mértékű eltérés a két ország szereplésében? A lehetséges válaszok között szerepel az eltérő világgazdasági specializáció. Miközben Franciaország a fogyasztási javak – például élelmiszerek és gyógyszerek – gyártására szakosodott, addig Németország a beruházási javak előállítására állt rá. Mivel a jelenlegi világgazdasági boom nagyrészt a beruházási javak iránti keresleten nyugszik, ezért a német gazdaság nagyobb mértékben tud profitálni a globális fellendülésből.

Németország a világ szerszámboltjává vált: 450 vezető céget tud felmutatni a szűkebb piaci réseknek megfelelő termékekben és további 500-at a felső termékkategóriákban. A világ 20 legrangosabb kiállítás- és vásárrendezvényéből (a belső tér nagyságát alapul véve) 15 esik Németországra, és ez a kiviteli mutatókban is tükröződik. Nem csoda, hogy a német gazdaság rakétasebességre tudott kapcsolni, amikor világszerte megugrott a kereslet a tőkejavak iránt.

Természetesen a problémákból Németországra is jut bőven. Az ország lassan ipari bazárrá válik, amely a munkaasztalokat kihelyezi az alacsony bérű, volt kommunista országokba. Ez az egyik oka annak, hogy a 2006-os boom nem tudott munkahelytöbbletet kiváltani a feldolgozóiparban, a gyengén képzett munkaerő tekintetében OECD-szerte Németországban a legnagyobb a munkanélküliség, és a teljes munkaidős foglalkoztatás nem tudott visszakapaszkodni a 2000-es év szintjére.

Franciaország középtávon valamivel jobban szerepelhetne, mivel erős a belföldi szektor. Az egyik vélhető hiba azonban az volt, hogy elhanyagolták a kis- és közepes vállalatokat, miközben az állami ellenőrzés alatt álló óriáscégekre – Airbus, Renault, Crédit Lyonnais, Alstom – összpontosítottak, amelyek a francia adófizetők elpazarolt pénzével fémjelzett iparpolitikára szolgálnak példával, részben Sarkozy nevével összekapcsolható módon. Franciaország igazi problémáját az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok nagy súlya jelenti, a bérből és fizetésből élők 25 százalékát foglalkoztatják a kormányzati szektorban, szemben a 19 százalékos régi EU-átlaggal és a németországi 12 százalékkal. A GDP összpontosított hányada a franciáknál 54, a németeknél 47 százalék.

Az elnökválasztás első fordulójában a trockisták és a kommunisták 7 százaléknyi szavazatot kaptak, a 27 százalékos támogatottságú szocialista párt pedig a német szociáldemokratákhoz képest jóval balrább áll. A dirigista hajlam sokkal erősebb a franciáknál, mint másutt Európában, és ez hozzájárulhatott annak a környezetnek a kialakulásához, amelyben a kis- és közepes vállalatok aligha tudnak prosperálni.

Az elnökválasztások utánra sem jók a kilátások egy ígéretesebb kurzus bevezetésére. Sarkozy várhatóan folytatja a túlsúlyos ipari óriások támogatását, mint tette azt a múltban. A gazdaság élénkítéséhez szükséges egészséges gazdaságpolitika szemlátomást kívül esik a látókörén.

A szerző a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet igazgatója