Helyi érték

Több kérdést is felvet az IMD legfrissebb elemzése, amely az egyes országok versenyképességét igyekszik összevetni. Leginkább persze azt, hogy mit is takar egyáltalán a versenyképesség, és ha valóban azt, amit a svájci intézet próbál meg számszerűsíteni, akkor vajon hogyan érdemes azt kezelni.

Ha a versenyképességet a tartós gazdasági növekedés és prosperitás alapjának tekintjük, akkor rögtön egy szembetűnő ellentmondásra figyelhetünk fel: miközben idei helyezésünk – a módszertani változásokat kiszűrve – nem változott, ezzel egy időben a legtöbb makromutató alapján sereghajtóvá váltunk a szűkebb régiónkban. Hogy mennyire nem egyértelmű az összefüggés, azt két német kutató mutatta ki tavalyi tanulmányában, amelyet a német CESifo Dice Report nevű kiadványa közölt (VG, 2006. augusztus 17.). Ochel és Röhn úgy találta, hogy a négy leginkább forgalomban lévő rangsornál (WEF, IMD, Fraser és Heritage) nincs érdemi korreláció a versenyképesség és a hosszú távú növekedési átlag között, sőt épp az IMD esetében inkább negatív ez a kapcsolat.

Ugyancsak elgondolkodtató az az új metódus, amellyel a svájci kutatók most először megpróbálták a hosszú távú trendeket is feltérképezni. Ez alapján például Nagy-Britannia, Finnország, Mexikó vagy Brazília leszakadóban van a legjobbnak tekintett Egyesült Államoktól a versenyképesség alapján, míg például Oroszország vagy Jordánia zárkózik fel a legütemesebben. Ez még akkor is meghökkentő, ha számos más sikerország (pl. Észtország, Szlovákia) és gondokkal küszködő gazdaság (pl. Franciaország, Olaszország) valóban a vártnak megfelelő pozitív, illetve negatív helyen szerepel.

Az ilyen felmérésekre tehát feltétlenül oda kell figyelni, hiszen számos hasznos részinformációt tartalmaznak, de semmiképpen sem célszerű azokat kritikátlanul kezelni, pláne túlmisztifikálni.