Kultúraváltás áldozatokkal

Ha valaki a versenyszférában dolgozik, annak „illik” pfújjogni a közigazgatás munkavállalóira. Merthogy többet keresnek, sok juttatásuk van, nehéz őket kirúgni, nyugdíjas állásuk van, hét végén nem hívja be őket a főnök dolgozni. Sőt. Azokat a készségeket, amelyek a versenyszférában másfél évtizede előtérben vannak, a közigazgatásban még csak most kezdik pedzegetni: kreativitás, terhelhetőség, rugalmasság.
Lassan abba lehet hagyni az utálkozást. A régi jó világ már csak nyomokban van meg, az álláspiacon pedig több ezer közszolga csetlik-botlik, hisz legtöbbjük nem tudja, hogyan is adja el magát a versenyszféra munkaadóinál. Az államtitkár szerint megállt az idő a közigazgatásban, így ha most utol akarják magukat érni, rohamléptekkel kell haladniuk.
A teljesítményértékelési rendszer (TÉR) bevezetése, az ösztönzés, a jogszabályi háttér átalakítása nem nagy kunszt. Van rá gyakorlat, jó példa, technika. Ám mindez embereket érint, akiknek egy része szereti a munkáját, félti az állását, s ettől lesz minden bonyolult. Egy kultúraváltási folyamat menedzselése a versenyszférában is nehéz. Erre biztosan emlékeznek például a Mol, a Matáv vagy épp az összeolvadáskor a HP-Compaq dolgozói. Több HR-vezető szerint a kultúraváltást akkor lehetne a leghatékonyabban véghezvinni, ha ki lehetne cserélni az emberek fejét, törölni a berögződéseket.
Fejeket nem, legfeljebb teljes embert lehet cserélni, s a vérfrissítés rá is fér a közigazgatásra. Az, hogy a legjobbakat sikerül-e megtartani, a tehetségeket pedig vonzani, pénzen, a kormány hozzáállásán, a közszolgák lojalitásán és megújulóképességén, sőt meggyőződésem, a versenyszféra nyitottságán is múlik.
A változáshoz idő kell. Évek kellenek a TÉR profi működéséhez, sőt a hatékony karriermenedzsment kialakításához is. Ez idő alatt sok áldozat lesz, és reméljük, még több túlélő.