BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Még nem eladó a TriGránit

A jól bevált területeken kívül újakon is megjelenhetünk Magyarországon – mondja Nyúl Sándor, a TriGránit operatív vezérigazgatója. A tíz évvel ezelőtt alapított vállalatcsoport ma már tizenkét közép- és kelet-európai országban van jelen, újabban Oroszországban vetette meg a lábát. Komplex ingatlan-fejlesztő és -üzemeltető céggé nőtte ki magát, amely hamarosan tőzsdére készül.
2007.05.31., csütörtök 00:00

- Kezdjük a legfrissebbel! Vegyünk három betűt: PPP.

- Ez tényleg aktuális, hiszen a kormány a közelmúltban döntött úgy, hogy az új kormányzati negyedet ezzel a konstrukcióval építteti fel.


- Nem erre gondoltam.

- Ne folytassa, megfejtem: pénz, paripa, posztó.


- Inkább Montecuccolira. Merthogy nemcsak a háborúhoz, de az ingatlanfejlesztéshez is sok pénz kell. Gondolom, a hozzájutás módja sem mindegy. Ez sokat változott a TriGránit tíz évvel ezelőtti megalakulása óta, nem beszélve az önök korábbi tevékenységének korszakáról.

- Ez igaz, de nem elég a bankszámla jó egyenlege. A pénznél minden üzletben van egy sokkal fontosabb elem. Ez pedig a bizalom, ami nem tévesztendő össze a kapcsolati tőkével. A mi legelső és legeredetibb tőkefelhalmozásunk a bizalmi tőke felhalmozása volt. Közel húsz évet dolgoztunk Demján Sándorral a kiskereskedelemben, ahol a kereskedők megismertek bennünket. Ezt azért hozom szóba, mert legelső projektjeink finanszírozásában komoly szerepet kapott az is, hogy nemcsak bérlőket szereztünk, hanem adtunk is el területeket a kereskedőknek. A Pólusnál és a Westendnél például a terület 10 százalékát előre értékesítettük.


- Honnan volt még pénz az induláskor?

- Sarlós András magyar származású, Kanadában élő üzletember adta az első kölcsönt, kétmillió dollárt kaptunk, és a fedezete mindössze egy aláirt papírlap volt – ezt is a bizalom körébe sorolom, hiszen sem vagyoni biztosíték, sem üzleti terv nem volt. Az első időszakban (90-es évek közepe) a kereskedelmi bankok legfeljebb 70-75 százalékban finanszírozták a projektjeinket, tehát a beruházás egyharmadát-egynegyedét nekünk kellett előteremteni. Ma már akár 10 százalék saját erő is elég.


- Később szakmai befektetőt is bevontak, erre miért volt szükség?

- Tíz évvel ezelőtt a vegyes vállalati modell volt elfogadott, így került a képbe a kanadai Trizec, Észak-Amerika egyik legnagyobb ingatlanvállalata. Hozta a gyorsabb fejlődéshez szükséges pénzügyi forrásokat, szellemi tőkét és szakmai tudást. Sikeresen vegyítettük a helyismerettel, és beláttattuk velük, hogy a hamburgerrel nem lehet beteríteni ezt a piacot, hiszen más kultúra, más fogyasztási szokások és a reflexek. Partnereink értékelték kreativitásunkat. Később ismét választanunk kellett, hogy felülünk-e a gyorsuló vonatra, és kihasználjuk-e a piac adta bővülési lehetőségeket. Ekkor lépett be az AIG és az EBRD, két intézményi befektető. Az új szereplőkkel kisebbségbe kerültünk, ennek ellenére a menedzsmentjogokat megtartva mi irányítottuk a céget.


- Néhány évvel később mégis kiszállt ez a két cég.

- Hozzáteszem, jelentős hasznot realizálva. Befektetésük határidős alap formájában történt, közben közös cégünk, a Pólus Holding annyira megerősödött, hogy képes volt kivásárolni a Trizec részvényeit. Érdekes, ezután ismét visszatért a kezdeti privátabb cégmodell: Peter Munk és a két, merevebb működési modellt képviselő intézményi befektető helyére bevásárolt a 30 éveiben járó Rothschild unoka, illetve Csányi Sándor.


- Csányi Sándor persze nem az utcáról érkezett.

- Régi a barátság, és ne feledjük: az OTP az egyik finanszírozónk már évek óta. Pontosan látta a projektek minden fázisát, érzékelte, hogy milyen rövid idő alatt vagyunk képesek megépíteni az ingatlanokat és termőre fordítani a beruházásainkat.


- Ugyanezt láthatta az osztrák Immoeast is, nyilván ezért vett tavaly 25 százalékot a cégből. Fokozható-e a külső tulajdonosok aránya, ön szerint felvásárlási célpont lehet-e a TriGránit, mondjuk középtávon?

- Nem ismerem a többi tulajdonos véleményét, és befektetési politikájukban is különbözőek. Véleményünk szerint a TriGránit vezetésének a megtartása mellett a fejlődési lehetőségek kiaknázása a legfontosabb. Régi igazság: inkább szeretnénk egy jól menő vállalatban öt százalékot birtokolni, mint egy kevésbé jól üzemelőben 95-öt. Ugyanakkor a térségünkben érzékelhető ingatlanpiaci tényezőkből fakadó, egyszeri felár elég vonzó lehet ahhoz, hogy érdemes lehet megválni a részesedéstől.


- Több felvásárló is lehet, hogy ne menjünk messzire, ott van az önök orosz óriás partnere, a Gazprom, amely a TriGrániton keresztül bejuthat a közép- és nyugat-európai ingatlanpiacra is.

- Az oroszok uniós előretöréséhez mindenképpen kell egy ismert, jó presztízsű társ. Vagyis az a legvalószínűbb, hogy ugyanúgy szükségük van helyismeretünkre és szakmai tapasztalatunkra, mint annak idején az észak-amerikaiaknak, akik nem törekedtek tulajdonosi túlsúlyra.


- Szavaiból úgy tűnik, minden nagyon szép, minden nagyon jó stb.

- Nem vagyunk mindennel elégedettek, de eddig nem volt olyan projektünk, amire ráfizettünk volna, és ez igaz a bérlőinkre is. Elismerem: voltak olyan tenderek, amelyeket nem mi nyertünk, de ezt nem nevezném sikertelenségnek. Az M6-os, M5-ös tenderen nem mi győztünk. Voltak olyan ötleteink, amelyek a levegőben maradtak, például a ferihegyi gyorsvasút, de említhetném a Millenniumi városközpontot, ahová egy 5-6 ezer fős kongresszusi palotát szerettünk volna.


- Meg is sértődtek néhány éve, és ma már egyre inkább látható, hogy a TriGránit kinőtte a magyar piacot, és nem erre összpontosít. Mégis, mit érdemes még építeniük itt?

- Sértődésről nincs szó, a realitásokat látni kell. Vannak jó termékcsaládjaink, ezek közül az iroda továbbra is jelentős részesedéssel a palettán marad, hiszen egészséges a kereslet. Továbbra is erősségünk a komplex városközpont, mint a Westend, ezt kiegészíti majd a Westend II. Természetesen keressük az alternatív ingatlanbefektetéseket. Idetartoznak például a repülőterek, a mi esetünkben Tököl, ahol 400 hektárnyi hasznosítás lehet, de említhetném az infrastrukturális beruházásokat vagy sport és- rendezvénycsarnokokat. Nem akarunk erőteljesen nyitni a lakáspiacon, viszont szívesen építenénk kongresszusi központot, továbbá részt vennénk bármilyen beruházás PPP-ben történő megvalósításában.


- Erről a magabiztosságról Donald Trump ismert észak-amerikai ingatlanguru és toronyházai jutnak eszembe. Tényleg, az mintha hiányozna a TriGránit palettájáról, beleértve a saját irodatornyot is.

- Nem mondom, hogy ellenezzük a színvonalas irodákat. Egyébként voltunk mi már a Bank Center 10. emeletén, és onnan elénk tárult az egész város. Nem szívesen ülnék be ugyanakkor egy 100. emeleti, 300 négyzetméteres igazgatósági terembe, mint amilyen Donald Trumpnak lehet.


- Milyennek látja a 2017-es TriGránitot?

- Olyannak, amikor már csak emlék a kis létszámú tulajdonosi kör, egy erős, sok-sok szakmai és magánbefektetőt képviselő, tőzsdén jegyzett cégre számítok. Az ingatlanszakmában gyakorlott, még mindig fiatal, profi vezetőkkel képzelem el a vállalatot, amelyben a szeniorok fontos kiegészítő szerepet játszanak. Már most is igaz ugyanis, hogy a one-man-show mellett a sikerhez erős professzionális szervezet kell. Összetett és gyorsan változó piacokon dolgozunk.

Névjegy: Nyúl sándor (57)

A TriGránit Rt. operatív vezérigazgatója, okleveles közgazdász. Diplomája megszerzését követően 1974–79 között a Skála-Coopnál szervezet- és ingatlanfejlesztőként dolgozott.

Később a különböző Skála áruházak első számú vezetője volt, a nyolcvanas évek végétől pedig vegyes vállalatok életre hívását vezette.

A kilencvenes évek elején az Eurinvest Rt. vezérigazgatójaként több nagy hazai cég privatizációjánál, illetve átszervezésénél tanácsadóként bábáskodott, és helyenként válságmenedzserként működött.

A CEIC Holdings Ltd. alelnökeként a külkereskedelem fejlesztése és irányítása, illetve vagyonkezelés volt a feladata Szingapúr, Baskíria, Tatárföld és a Komiföld területén.

A TriGránit Rt. megszületése óta fő szerepet vállalt a nagy projektek megvalósításában.



Mester Nándor Névjegy: Nyúl sándor (57) A TriGránit Rt. operatív vezérigazgatója, okleveles közgazdász. Diplomája megszerzését követően 1974–79 között a Skála-Coopnál szervezet- és ingatlanfejlesztőként dolgozott.

Később a különböző Skála áruházak első számú vezetője volt, a nyolcvanas évek végétől pedig vegyes vállalatok életre hívását vezette.

A kilencvenes évek elején az Eurinvest Rt. vezérigazgatójaként több nagy hazai cég privatizációjánál, illetve átszervezésénél tanácsadóként bábáskodott, és helyenként válságmenedzserként működött.

A CEIC Holdings Ltd. alelnökeként a külkereskedelem fejlesztése és irányítása, illetve vagyonkezelés volt a feladata Szingapúr, Baskíria, Tatárföld és a Komiföld területén.

A TriGránit Rt. megszületése óta fő szerepet vállalt a nagy projektek megvalósításában. Cég: TRIGRÁNIT A TriGránit 11 közép- és kelet-európai országban van jelen ingatlan- és területfejlesztési tevékenységeivel.

A cég összesen 1,5 milliárd euró értékben fejlesztett prototípus projekteket a térségben, és további 8 milliárd euró vegyes hasznosítású beruházás megvalósítását tervezi az elkövetkező években, számos állami-magán együttműködési beruházás (PPP) mellett. Elnöke Demján Sándor.-->

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.