Mérnökök előnyben

A magyar bölcsészek legtöbbje tettetett szégyenkezéssel, valójában azonban öniróniával vegyes büszkeséggel jelenti ki, meghaladja a képességét egy villanykörte cseréje vagy egy szög beverése a falba, s ilyenkor a hallgatósága megértő mosollyal fogadja a vallomást. Ezzel szemben egy mérnök nem merné azt mondani, hogy fogalma sincs, ki írta az Anyám tyúkja című verset, vagy hogy mikor volt a mohácsi csata, mert akkor bunkónak néznék.
Nehéz feltárni a gyökerét annak, mi vezetett oda, hogy a humánszakmáknak a mai napig nagyobb a presztízsük, mint a műszaki, természettudományos végzettségnek, de ez mindenesetre tény. S ez jól tetten érhető abban is, ahogyan az elmúlt években alakult az egyetemek, főiskolák képzési szerkezete, a hallgatók aránya. Csakhogy a piacot kevéssé érdeklik az érzelmi szempontok, a hagyományok. A folyamatos technológiai forradalom következményeként alapvető változás történt a munkaerő-kereslet területén, sokkal több informatikusra, mérnökre, matematikusra van szükség, mint korábban. A gazdasági élet szereplői már jó ideje mondják ezt az oktatási kormányzatnak és a felsőoktatási intézményeknek, ám nagyon lassan jutott el a döntéshozók tudatáig.
S persze a fiatalok gondolkodásmódjára is hatni kellett, hogy lássák be, nem járnak rosszul, ha olyan diplomát kapnak, amelynek értéke van. Az idei felvételi keretszámok meghatározása, a jelentkezők száma azt bizonyítja, jó irányba történt elmozdulás. Kevesebb jogászt, bölcsészt, agrármérnököt, s kicsivel több természettudományos szakembert képeznek majd. A felvételire jelentkezők körében is változások tapasztalhatók. A jogi, gazdasági szakok népszerűségének csökkenése mellett több területen ebben az évben már megfordult a sok esztendeje tartó negatív trend: informatikára minimálisan, a műszaki szakok esetében azonban jóval többen pályáznak, mint tavaly. A természettudományokra ez ugyan nem igaz, de legalább nem drámai a csökkenés, mint ahogy 2006-ban történt. Panaszkodnak is az egyetemi, főiskolai oktatók, hogy a hozzájuk került gyerekek mennyire nincsenek tisztában azzal, mi vár rájuk a felsőoktatásban, milyen képzést kapnak, mire tudják majd használni diplomájukat. Így gyakran nem racionális alapon döntenek arról, hova jelentkezzenek, hanem szülői nyomásra, tanári befolyásolás alapján, netán minden mindegy alapon, csak járjanak valahova. Ennek meg is lesz a következménye, kedvetlenül járnak az órákra, alig tanulnak a vizsgákra, csak az lebeg a szemük előtt, hogy papírt kapjanak három, öt év után. A problémán segíthet, hogy a II. Nemzeti fejlesztési tervben külön célkitűzés lett a TTK-s szakok népszerűsítése a középiskolák körében.
Pedig ha megismertetnék velük a különböző képzési területek előnyeit, hátrányait, az elhelyezkedési esélyeket, a várható fizetéseket, motiváltabbak lennének. A gimnazisták, szakközépiskolások közül biztos sokan nem tudják, a villamos- vagy gépészmérnökök havi 350 000 forintot keresnek, s harminc-negyvenezer forinttal náluk is jobban járnak az olyan nem túl népszerű szakmák művelői, mint a geológusok, geofizikusok. A matematikusok átlagkeresete pedig elérheti a 460 000 forintot is. De valószínűleg arra sem készítik fel a diákokat, hogy a természettudományi végzettséggel már nemcsak tanárok vagy kutatók lehetnek, hanem a jobban jövedelmező versenyszféra is várja őket. A környezetvédelemben hatalmas a szakemberigény, és az erre szakosodott cégek jól meg is fizetik alkalmazottaikat, a bankszakma jövedelmi viszonyait nem kell külön taglalni, az viszont kevéssé ismert, hogy matematikusokat, fizikusokat is foglalkoztatnak, például tőzsdei prognózisok elkészítésére.

A szerző a Világgazdaság munkatársa