Ördögi kör

Vegyes érzésekkel olvassa az ember azokat a híreket, amelyek a kormány új, korrupcióellenes stratégiájának kidolgozásáról szólnak. Egyrészt természetesen üdvözlendő az ismételt nekibuzdulás, különösen pedig az, hogy a munkába ezúttal az üzleti szereplőket is bevonják. Másrészt elszomorító, hogy a rendszerváltás óta még mindig csak itt tartunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a világ fejlettebb országai sem mentesek a jelenségtől.

Hogy fogalmunk legyen a probléma nagyságrendjéről: Kóka János gazdasági miniszter százmilliárdos nagyságrendű közpénz elfolyásáról beszélt a minap, márpedig neki elég sok információja lehet ez ügyben. Ebből az összegből például csinos kis adóreformot lehetne finanszírozni, amely a gazdaság kifehérítése és a foglalkoztatottság emelése révén rengeteg mostani gondunkat megoldaná.

Az persze kérdés, hogy ki kényszerítheti rá a politikusokat a mértéktartásra. A választópolgárok, akik a legtöbbet bukják a dolgon, nem nagyon, ezt már tapasztaltuk. Ha valaki tehet a megvesztegetés visszaszorításáért, az – lobbierejénél és profitérdekénél fogva – épp az üzleti szféra. Ma még a nagy multik is gyakran szemet hunynak az etikátlan eszközök alkalmazása felett a zsíros közületi megrendelések reményében. Pedig egy friss felmérés szerint az ilyen cégeknek csaknem a fele veszített el már üzletet az elmúlt öt évben amiatt, hogy versenytársai kenőpénzeket használtak, és a korrupció miatti káruk folyamatosan nő. Ha valami, talán ez előbb-utóbb meggyőzheti ezeket a vállalatokat arról, hogy a különalkuk és mutyizások, a tisztességes versenyt torzító megállapodások megkötése hosszú távon nem áll érdekükben.

Az ördögi körből csak akkor lehet kitörni, ha a megfelelő szabályozás mellett valakiknek érdeke is a változás. A politikusoktól naivitás lenne ezt elvárni. Az üzleti életnek kell megkezdenie és kikényszerítenie a megtisztulást.