Számok vs. valóság…

Naponta több tucat kérdést kapunk, de alig akad egy is, amelyik a lényeget érintené. Megkérdezik, miért épül a kormányzati negyed, de arra már senki sem kíváncsi, miért akart a rendszerváltás óta minden kabinet ilyen negyedet építeni. A válasz egyszerű: mert ez egy jó ügy. Az Orbán-kormány például 3000 oldalnyi, kilenckötetes tanulmányt készített a negyed megvalósításáról, sőt a kérdést még a választási programjában is szerepeltette.
Gondoljuk csak meg: úgy építhetünk egy állam és állampolgár viszonyát szimbolikusan is új alapokra helyező csodát, hogy közben jelentős megtakarításokat könyvelhetünk el. A kormány által is támogatott PPP-konstrukció ugyanis a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás. Olcsó, mert az építési, üzemeltetési és fenntartási kiadások (amelyek csak kisebbek lehetnek a számított 142,5 milliárd forintos gazdaságossági határértéknél) a 25 éves futamidő alatt megosztva jelentkeznek, nem terhelnek túl egyetlen költségvetési évet sem. A kiválasztott konstrukció a teljes futamidőre vetítve tervezhető állami kiadásokat jelent.
Az épület üzemeltetési költsége is sokkal olcsóbb lesz, mint a jelenlegi minisztériumi épületek fenntartása, ami 25 éves távlatban – csak az üzemeltetést és fenntartást tekintve is – legalább 213 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek. Mivel az épületek kifejezetten az adott célra, a korszerű tervezési elveknek megfelelően készülnek, jóval kisebb területen helyezhetők el a kormányhivatalok. A jelenlegi minisztériumok közel kétszer akkora hasznos területen működnek. Ezeket a funkciójuk betöltésére sok szempontból már régen nem alkalmas, de annál értékesebb ingatlanokat el lehet adni, ez pedig 100 milliárd forintnál is nagyobb bevételt biztosíthat az államháztartás számára, csökkentve ezzel az államadósságot. Mindezek eredményezik 25 éves távlatban a megtakarítás 140 milliárd forintra becsült mértékét.
Ezek tehát a számok. Nehezebben számszerűsíthető előnyei is vannak azonban a kormányzati negyed projektjének. Ilyen például, hogy biztosítható a tervezett időkereten belüli műszaki átadás. Az építkezés egy régóta elhanyagolt tájsebet ad vissza a fővárosnak. A tervezett közút- és vasútfejlesztések, a környék tömegközlekedésével kapcsolatos tervek mind azt szolgálják, hogy a városrész Budapest egyik legmodernebb, szimbólumértékű szövetévé váljon. Méltó központja lesz a kormányzati munkának, így Budapest büszkén veheti majd át az EU soros elnöki tisztségét 2011-ben.
Juhász Péter írásában (VG, 2007. május 10., 20. oldal) a számok több helyen nem helytállóak. Többek között a talán legegyszerűbb adat: a Kincstári Vagyoni Igazgatóság számára átcsoportosítandó 2756 millió forint összeg nem csupán vételiprojekt-koordinációra fordítható, hanem a fejlesztés területén található, a terület birtokbavételét akadályozó szerződések, egyéb jogviszonyok megszüntetésén kívül a tervezés finanszírozására és a beruházás megvalósításával kapcsolatos egyéb költségek (például bontás) finanszírozására is.
Mi – a szerzővel ellentétben – nem kívánunk úgy tenni, mintha a folyamatban lévő tervpályázati kiírás pusztán négyzetméterárakról és nem a legjobb terv kiválasztásáról szólna. Nem szeretnénk továbbá számok és képletek mögé rejteni a lényeget sem. Azt, hogy a kormányzati negyed funkcionális, városszervező erőként vagy akár a környezeti károk felszámolása tekintetében példa nélküli kezdeményezés. Segíti az olcsóbb, takarékosabb államigazgatás és a korszerű kormányzati munka megteremtését. Ráadásul a kormány nem magának építtet új kormányzati negyedet, hanem a mindenkori kormányoknak. Budapestnek és egész Magyarországnak.

A szerző újságíró, a Kormányzati Negyed sajtófőnöke