Világbanki válaszút
Megújul-e a Világbank, vagy csak kínos közjáték marad elnökének kényszerű távozása – alighanem ez a legfontosabb kérdés Paul Wolfowitz június 30-án hatályossá váló lemondása kapcsán. Megújulásról első lépésben a pénzintézet első emberének kiválasztásában lehetne szó: az ügy kapcsán – főleg a Világbank alkalmazottainak és a fejlesztési szervezetek részéről – felerősödtek a jelenlegi gyakorlattal szembeni kritikák. Hagyományosan ugyanis a Világbank vezetőjét az Egyesült Államok adja, míg a társszervezet IMF-ét Európából jelölik ki. Márpedig Wolfowitz eleve nem kerülhetett volna a Világbank élére, ha a kiválasztás valódi verseny alapján történik – állítják sokan, köztük az IMF korábbi vezető közgazdásza, Kenneth Rogoff is. Wolfowitznak mint helyettes amerikai hadügyminiszternek, az iraki háború egyik fő kiagyalójának jelölését Európában igencsak morogva fogadták 2005-ben, nem is beszélve tapasztalatlanságáról fejlesztési és finanszírozási kérdésekben. Botránya most lehetőséget adott arra, hogy rajta keresztül a Bush-kormányzat egészét megfricskázhassák a washingtoni külpolitikával elégedetlenkedő európai szövetségesek.
Kérdés persze az is, hogy mi lesz a jövője a Wolfowitz által meghirdetett antikorrupciós stratégiának. Ez sem aratott ugyanis osztatlan elismerést: a kritikusok szerint nem lehet a nélkülöző lakosságot büntetni azzal, hogy a korrupt vezetésű fejlődő országoktól megvonják a világbanki segélyeket. BÁ
