Vitáznak az új Ptk.-ról

Miért hiányzik a lízing a Ptk.-ból? Megszűnnek a köztestületek? Ezekről a kérdésekről is folyik az új polgári törvénykönyv tervezetének szakmai vitája. Vékás Lajos professzor, a kodifikációs főbizottság elnöke azt tapasztalja, hogy a jó szándékú felvetéseket olykor presztízsszempontok is motiválják. A „lobbizók” státusát emelné, ha az általuk preferált szerződés- vagy szervezettípust nevesítené a Ptk.

2007.05.04., péntek 00:00

Hízelgő, de presztízsmegfontolásokat a törvénykönyv nem vállalhat magára, és egyébként nem tekinthető a gazdaság valamilyen alkotmányának, ahogy azt sokan vélik. A Ptk. a gazdaság két szegmensét, a gazdálkodó alanyok körét és a szerződéseiket rendezi. Ezek valóban alapvető kérdések, így a kódex rendkívül fontos a gazdaság számára, de tévedés lenne azt gondolni, hogy átfoghatja a gazdaság egészével kapcsolatos jogi szabályozást. A gazdaság normatív rendezéséhez egy sor más jogszabály is hozzátartozik, és azok – az általuk rendezett életviszonyok sajátosságai következtében – meghaladják a Ptk. kereteit.

Sokan azt mondják, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozást mégiscsak a Ptk.-nak kellene tartalmaznia.

Alapvető szabályaikat a Ptk.-ban kapják meg. Ez az új kódexben majd pregnánsabban jelentkezik. Azt azonban tudni kell, hogy 1988-ban, amikor a gazdasági társaságok szabályozására önálló törvényt hoztak, akkor arra igen nagy szükség volt, és ma már a harmadik változata van forgalomban. Az elmúlt húsz év alatt megszokott jogszabállyá vált. Ezt a megállapodott jogi helyzetet nem akartuk megbontani. Kompromisszum született és így a gazdasági társaságok részletszabályai továbbra is kívül maradtak a Ptk.-n, jóllehet a kodifikáció szempontjából szerintem ez nem éppen optimális megoldás. Összehangoltabb lett volna a Ptk.-beli és a társasági jogi szabályozás, ha az utóbbi módosításával megvárják az új kódexet. Így az új Ptk. – a jogi személyek általános, tehát a gazdasági társaságokra is vonatkozó rendelkezései miatt – maga után vonja majd a társasági törvény módosítását.

A leendő kódex azonos szabályokat ad a professzionális jogalanyok és a magánszemélyek szerződéseire. Az előbbiek nem igényeltek volna külön szabályozást?

A koncepció kialakításakor felmerült, hogy a gazdaság szerződéseit, akárcsak a 19. század második felében, külön törvénykönyvben, a kereskedelmi kódexben kellene rendezni. Ezt azonban elvetettük, mert az eltelt több mint száz évben az egykor sajátos kereskedelmi szabályok általánossá váltak. Az emberek többsége nem fog gyárat eladni és venni, de a szerződési szabályok absztraktsága megengedi, hogy ügyleteikkel kapcsolatban olyan követelményeket támasszunk, mint mondjuk a nagy részvénytársaságok üzletkötéseinél. Nem szükséges tehát külön szabályokat alkotni a magánszemélyekre és az üzleti életre is. Viszonylag új fejlemény azonban, hogy létrejött egy sajátos jogalanycsoport, a fogyasztóké. A magánszemély akkor lesz fogyasztó, ha egy professzionális jogalanynyal kerül kapcsolatba. Ebben a relációban a felek felkészültsége nem egyforma, és a magánjognak is védeni kell a gyengébbet. Ez megkerülhetetlen fejleménye az elmúlt fél évszázadnak, és még inkább azzá vált uniós tagságunkkal, tehát a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok nem mellőzhetők a Ptk.-ban sem. Ezért döntöttünk úgy, hogy egyforma szabályokat alkotunk a cégek és a magánszemélyek szerződéseire, de kivételeket határozunk meg a fogyasztói szerződésekre,

vagyis ott, ahol a gyengébb fél pozíciója ezt indokolja.

Az elmúlt időszakban a gyakorlat részévé váltak új szerződéstípusok, így például a lízing. Miért hiányzik mégis a leendő Ptk.-ból?

A gazdálkodó szervezetek kodifikációra érett szerződései benne vannak a tervezetben. Ez nem jelenti azt, hogy minden gazdasági forgalomban alkalmazott szerződés név szerint is megjelenik az új kódexben. A lízing valóban mindennapos ügylet, de törvénykönyvbe nem illeszkedő, jellegzetesen vegyes szerződés. Legalább két fajtáját különbözteti meg a gyakorlat. Az operatív lízing sajátos bérleti szerződés, a Ptk. bérleti szabályaival rendezhető. A pénzügyi lízingnek több eleme is van, nem köthető egyetlen szolgáltatáshoz, így nem könnyű a kodifikáció számára alkalmas formába önteni, beépíteni egy törvénykönyv gondolatvilágába és követelményrendszerébe. Ennek ellenére törjük a fejünket, miképpen lehetne ezt megtenni, és a lízingszövetségtől is várunk ötleteket a megoldásra.

A tervezet nem szól egy régi szervezeti formáról, a köztestületről. Meg fog szűnni?

Erről szó sincs. A Ptk. a jogi személyekre általános szabályokat alkot. Az egyes nevesített jogi személyek csak akkor jelennek meg a kódexben, ha külön normákat igényelnek. De ha az illető jogi személy összes kérdése megoldható az általános szabályokkal, akkor külön nevesítve – csak azért, mert ilyen jogi személytípus van a gyakorlatban – nem tudjuk felvenni a kelléktárba. Ebbe a körbe tartozik a köztestület is. Nem attól lesz egy szervezet jogi személy, hogy a Ptk. ezt kifejezetten kimondja. Az alapítója mondja ezt meg, amennyiben a szervezet megfelel a törvényben általában megállapított kritériumoknak. Tehát ha egy köztestület úgy érzi, róla megfeledkezett a Ptk., mert nem nevesíti külön, azért még nem fog megszűnni. Senki ne gondolja, hogy a kamaráknak vagy mondjuk az MTA-nak búcsút intenénk, illetve azok elveszítik önálló jogi személyiségüket.

Miért változnak a bevált kártérítési szabályok?

A szerződési jog vezérlő eszméje a kockázat lehetőség szerinti arányos, ha úgy tetszik, igazságos telepítése a felek között. Ha például valaki nem szállít határidőben egy szezonális terméket, tudnia kell, a vevője képtelen lesz a szezonalitásból adódó előnyöket realizálni három hónappal később. Tehát a vevő számolhat azzal, hogy elmaradt haszon formájában kára merül fel, és ezt a szerződésszegő késedelmes eladónak vállalnia kell. A hatályos Ptk. ezeket a gazdasági megfontolásokat nem tudja kielégíteni. Ezért abból indulunk ki, hogy aki önként szerződésben vállal valamit, akkor azt teljesítenie kell. Ha nem teszi és ezzel a másik félnek kárt okoz, a felelősséget ne rázhassa le magáról azzal, hogy ő igyekezett. Az új konstrukcióban már szerepet játszhatnak a gazdasági szempontok: a partner számíthat a szerződés teljesítésére, illetve – az előreláthatóság követelményét érvényesítve – a megtérítendő kár nagyságára. A szerződésszegő félnek csak azt a következménykárt – a jogosult által a szerződéstől várt üzleti eredményt – kell megtérítenie, amelyet előre kellett látnia. E szerint mindkét fél mérlegelni tudja a szerződéskötéskor, mekkora kockázatot vállal.

A tervezet úgymond legalizálja az élettársi kapcsolatot. A jövőben tehát az élettárs ugyanúgy örökölhet, mint a házastárs?

A törvényi feltételek között igen. Ehhez szükséges a kapcsolat regisztrálása, ami nem azonos a házasságkötéssel. A kódex családjogi könyve az élettársnak ugyanolyan vagyonjogi, lakás- és tartási jogokat ad, mint a házastársnak, méghozzá anélkül, hogy regisztráltatták volna a kapcsolatukat. A regisztrálás tehát fakultatív. Ha az érdekeltek úgy gondolják, nem akarnak házasságot kötni, vagy egynemű párokról van szó, akik nem is köthetnek házasságot, de úgy látják jónak, bejegyeztethetik magukat. Öröklési jogi következmények viszont csakis a bejegyzett élettársi viszonyhoz kapcsolódnak. Az öröklés az örökhagyó halálával automatikusan bekövetkezik. Ezzel nehezen férne össze, ha utólag kellene megállapítani, tényleg fennállt-e az élettársi életközösség, és ha igen, akkor a vitatkozó örökösjelöltek közül kivel, ezért megköveteljük a bejegyzést. Bejegyezni csak azt lehet, akinek sem házassága, sem másik életközössége – akár házasságon belül, akár azon kívül – nincs. A be nem jegyzett és a bejegyzett élettársi kapcsolat családjogi következményei tehát egyformák, öröklési jogi következménye azonban kizárólag a bejegyzett élettársi viszonynak van: a regisztrált élettárs belép az öröklés rendjében a házastárs helyébe.

Komoly vitákat váltott ki ez a javaslat.

Valószínűleg lesznek is még viták. Azoknak az egynemű élettársaknak, akik házassági kapcsolatot kívánnának, kevés ez a megoldás. Sok viszont azoknak, akik egyáltalán nem adnának családjogi státust az élettársaknak. Ma az együtt lévő párok egyharmada házasságkötés nélkül él tartósan együtt. Szerintem elfogadhatatlan lenne, ha az új Ptk. nem venne tudomást erről. Úgy ítélem meg, hogy a tervezet kiegyensúlyozott álláspontot tükröz, elment odáig, ameddig a mai viszonyok között elmehetett.

Mikor lehet új törvénykönyvünk?