Wall Street Journal: Murdoch ante portas

A mintegy 60 százalékos prémiumot magában foglaló ajánlat hírére a Dow Jones részvényárfolyama szárnyakat kapott, több mint 50 százalékkal emelkedett az április 28-i záróár fölé. A WSJ esetleges tulajdonosváltásáról szóló hírek azóta is folyamatosan lázban tartják a médiát, annak ellenére, hogy az ágazatban egy – összegét tekintve – ennél lényegesen nagyobb tranzakció is napirenden van: a brit Reuters várhatóan elfogadja a Thomson 17,5 milliárd dolláros vételi ajánlatát. (Az üzleti információk, úgy tűnik, sokat nyomnak a latban: a Los Angeles Timesnak például hónapokon át kellett kéretnie magát.)

A kérő az első héten kosarat kapott. Kiderült, a részvények körülbelül 25 százalékával, a szavazati jogoknak azonban mintegy 64 százalékával rendelkező Bancroft család ellenzi az eladást. Közleményükben, amelyből nem derül ki, hogy az ajánlat tényét, összegét vagy az ajánlattevő személyét illetően merült-e fel kifogás, azonban csupán 52 százalékos ellenzői csoportról van szó, a családtagok között sem teljes tehát az összhang, ami nyilván Murdoch malmára hajtja a vizet. Az elutasítók táborát erősíti ugyanakkor a részvények 6,2 százalékával rendelkező Ottaway-klán, amelynek nevében James H. Ottaway Jr. egyenesen így fogalmazott: „nincs az a pénz, amiért a WSJ Rupert Murdoch kezébe kerülhetne”. Ottaway, aki 2003-ban a Dow Jones alelnöki székéből vonult nyugdíjba, a Pakisztánban gyilkosság áldozatává vált WSJ-tudósító, Daniel Pearl szellemét is megidézte. Pearl az életét adta az igazság szolgálatáért – mit szólna vajon, ha megtudná, hogy halála után alig pár évvel a lapja Rupert Murdoch kezébe kerül?

Aki ugyanis Rupert Murdochtól tart, a WSJ önállóságát félti. A médiamágnás – aki birodalmát napilapok kiadásával alapozta meg – híres arról, hogy – a szerkesztőségektől magukat távol tartó Bancroftokkal szemben – a tulajdonában lévő orgánumokat gyakran saját szócsöveként használja. A Times of London egykori főszerkesztője, Harold Evans a Good Times, Bad Times című könyvében beszámol arról, hogy saját, a szerkesztőségi munka önállóságát garantáló ígéretéről Murdoch utóbb úgy vélekedett: annyit sem ér, mint a papír, amelyre leírták… Bár azt mondják, azóta sokat változott a világ – és vele Murdoch is. A 26 éve vásárolt, a kiegyensúlyozottabb Murdoch-érdekeltségek közé tartozó Times of London például a legutóbbi brit választáson a Munkáspárt mellett szállt síkra, vasárnapi testvérlapja, a The Sunday Times viszont a konzervatívokat támogatta.

Murdoch ajánlata azonban a szerkesztőség önállóságát féltők aggodalmai ellenére is a WSJ nagy lehetőségének tűnik. Először is, a lap családi tulajdonban maradna (Murdoch birodalmát a gyermekei öröklik), így nem lenne kitéve a médiapiacon az utóbbi időben különösen aktív kockázatitőke-társaságok „támadásainak”. Másrészt egy napilap keresve sem találhatna az erős online és televíziós jelenlétű, tőkeerős News Corp.-nál jobb gazdát. A társaság tavalyi, 25 milliárd dollárt meghaladó éves árbevételéből a napilapkiadás mindössze 16 százalékos szeletet hasít ki, a 21st Century Fox, a Fox Broadcasting, a Fox News, a MySpace és a BSkyB pedig elég nyereséget termel ahhoz, hogy a napilap-divízió fejlesztése finanszírozható legyen.

Tőkeinjekcióra márpedig szükség lesz. Az utóbbi időben még az általában prosperáló, kétmillió fölötti példányszámú WSJ is érzi a nyomtatott sajtó Európa- és Észak-Amerika-szerte tapasztalható gyengélkedését: a lap hirdetési bevételei az év első hónapjaiban folyamatosan csökkentek, áprilisban például éves szinten 12 százalékkal. Murdoch azt tervezi: ha ő lesz a tulajdonos, jelentős összeget fordít a lap globális megerősítésére. (És csak egy kevéssel több politikát szeretne látni benne…) Az önállóság mellett lándzsát törő Bancroft család nyomására ugyanakkor a Dow Jones tavalyi, 81 millió dolláros adózott eredményéből 80 millió dollárt fizettek ki osztalékként. Így pedig – mondja az angolszász sajtóban newspaper-mannek is nevezett médiamogul –, nem lehet egy céget irányítani.

A dolog pikantériája, hogy a WSJ több vezető szerkesztője tudott előzetesen az ajánlatról, de a lap tradícióival ellentétben nem hozták azt nyilvánosságra.

A dolog pikantériája, hogy a WSJ több vezető szerkesztője tudott előzetesen az ajánlatról, de a lap tradícióival ellentétben nem hozták azt nyilvánosságra. A Bancroftok A Dow Jonest 1882-ben alapította Charles Dow, Edward Jones és Charles Bergstresser.

A Bancroftok annak a Jane Bancroftnak a leszármazottai, akinek mostohaapja, Clarence Barron 1902-ben megvásárolta a társaságot.

A családból jelenleg harminc-egynéhány tagnak van szavazati joga. Laza köztük a kapcsolat, az USA több államában, szétszórva élnek, és semmi sem kötelezi őket arra, hogy együtt szavazzanak.-->