Munkahelyi Pegazusok

Pénz, paripa, fegyver, vagyis megfelelő javadalmazás, jó főnök és kihívást jelentő munka – főleg ez kell régiószerte a munkavállalóknak ahhoz, hogy elkötelezettek legyenek, és segítsék a profittermelést. Tavaly a lengyel, az idén mellettük a szlovén és a magyar Microsoft is a legjobb munkahely lett, bizonyítva, hogy minél inkább szükséges a munkavállalói tudás a versenyképességhez, annál értékesebbek a dolgozók a cégeknek. A Hewitt szerint igaz a mondás, hogy pénzzel csak egy bizonyos szintig lehet motiválni, s ez most kifejezetten jó hír a cégvezetőknek, hisz bár a bruttó bérek márciusban 8,4 százalékkal növekedtek, a reálkeresetek 6 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól.
Sajnos a paripák, vagyis a főnökök ösztönzőképessége kívánnivalót hagy maga után. Tegnap jelent meg a Krauthammer International tanulmánya; e szerint a vezetők fele nem úgy viselkedik, ahogy a beosztottai elvárnák. A dolgozók több mint háromnegyede azt szeretné, ha a főnöke meghallgatná az ötleteit, ám ezt mindössze 56 százalékuk tapasztalja meg.
Jó fegyvert, vagyis kihívást jelentő napi feladatot könynyű adni az IT, a telekom vagy épp a gyógyszeripar területén, ám annál nehezebb ezzel motiválni a kereskedelem „pirospólósait” vagy a gyártás „kékgallérosait”. És ez utóbbi ágazatok még csak nem is arról híresek, hogy motiváló lenne a havi fix.
A legtöbb vállalatnál a pénz és a kiváló fegyver híján tehát egyetlen ösztönzőként a ló marad. Vagyis a jó, illetve jobbá válni kívánó munkahelyek legnagyobb feladata az, hogy a csatalovakból, a herélt ménekből, a lovacskákból és a gebékből igazi hátas lovakat, sőt Pegazusokat faragjanak. Nemtörődöm vagy utált főnökből valódi vezetőket. A munkahely lassan nem a második, hanem az első otthona mindenkinek, nem mindegy hát, hogy itt biorobotok vagy megbecsült kollégák vagyunk-e.