A béke ára

Lehet, hogy nem elégedettek, de mégis eredményesnek mondhatják magukat a tüntető gyümölcstermelők az FVM-mel kötött hétfői megállapodás nyomán. Sikerült ugyanis pluszpénzeket és további egyeztetési ígéreteket kisajtolniuk a tárca vezetőiből. A mostani egyezség ugyanakkor olyan tárgyalássorozat után született, amelyet – külső nyomásgyakorlásként – szabolcsi forgalomlassító megmozdulások kísértek. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a tiltakozásokat – politikai színezetet adva az ügynek – a Fidesz-közeli helyi gazdaköri „demonstrációs bizottság” szervezte.

Ettől persze még sajnálatra méltó tény, hogy számos gazdálkodó tavasszal jelentős, vagy akár százszázalékos fagykárt szenvedett. De egyúttal azt is le kell szögezni, hogy az idén sokuknak meglehetősen kevés erkölcsi alapjuk volt a kártérítési igényre és az utcai tiltakozásokra. Az év elején ugyanis nem léptek be az újonnan létrehozott, termelői befizetésekből és állami hozzájárulásból táplálkozó nemzeti agrár-kárenyhítési alapba, ahonnan a kártérítést várhatták volna. Lehet, hogy a rendszer még nem tudta volna teljes mértékben kompenzálni a károkat, de ma mégiscsak az a helyzet, hogy a piaci szereplők utólagosan, az öngodoskodásra fittyet hányva követelik a társadalmi pénzügyi áldozatot.

Ezért jelenthető ki, hogy a korábbi kormányígéreteken felül kiharcolt három-négymilliárd forint elvi pluszforrás meglepetésszerűen jó eredmény a demonstrálók számára. Főleg azok után, hogy az FVM – hivatkozva a kielégítőnek tartott, korábbi kárenyhítő döntésekre – eleinte nem is kívánt tárgyalni a tiltakozókkal. Persze lehetséges, hogy utólag a minisztérium egyáltalán nem sajnálja azt a néhány milliárdot, amelyet most az ország több más régiójánál elmaradottabb szabolcsi térségre fordíthat. Főleg úgy, hogy a megállapodás révén a demonstrálókat viszonylag gyorsan „le tudta venni” az utakról.