A cseh példa

Masszív terheket ró a lakosságra, azon belül is a kevésbé tehetősekre az a csomag, amelyet a versenyképesség javítása céljából hagyott jóvá a cseh parlament. Mindezt úgy, hogy a törvényeket beterjesztő jobbközép kormánynak nincs meg a többsége a parlamentben, ezért két ellenzéki képviselő átszavazása is kellett az elfogadásához. Ráadásul eközben a cseh gazdaság 6 százalék feletti ütemben zakatol, a költségvetési hiány az idén a GDP 4 százaléka körül alakulhat, az infláció pedig 3 százalék alatt van, ami minden, csak nem válsághelyzet. És sehol egy tüntetés, ahol elkeseredett polgárok követelnék az előre hozott választásokat.

Jé, ezt így is lehet? Merthogy Magyarországon a csehországihoz hasonló gazdasági mutatók mellett legfeljebb öntömjénező győzelmi jelentések szoktak születni az aktuális kormány részéről. Komolyabb, hosszú távon is ható reformok csak akkor jutnak át a koalíciós alkudozások rostáján, ha már ég a ház, ha elviselhetetlen a külső kényszer. Persze mindez csak hazugságokra épülő választási kampány után történhet, ahol semelyik nagy párt sem képes felelős emberként kezelni választóit. Ha pedig netalán mégis döntenek valami értelmes, előremutató dologról, akkor az rögtön belesüllyed a rövid távú politikai adok-kapok mocsarába, a józan hangokat pedig elnyomja az utcai kiabálások zaja.

Amikor Prágában járok, mindig megérint a hely szelleme. Nemcsak a csodálatos épületekre, parkokra gondolok, amelyek szinte sugározzák a polgári hangulatot, hanem a kocsmákra, a cseh demokrácia szentélyeire, ahol a munkástól a bankárig mindenki ugyanazt a kitűnő, hideg plzenit kortyolgatja. Talán a parlamenti képviselők is épp most mentek át a nem messze található Fekete Ökör sörözőbe, hogy megvitassák a néppel a mai szavazást. Én meg eközben eltűnődöm azon, vajon melyik nemzet viszi többre tíz-húsz év múlva. De szívesen velük tartanék...