Árnyékban

Aktív üzletemberek is bekerültek az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. új igazgatótanácsába, amelynek mandátuma az év végéig, azaz a Nemzeti Vagyonkezelő tervezett megalakulásáig szól. Közülük is figyelemre méltó Erdei Tamás kinevezése, aki egyben az MKB Bank elnök-vezérigazgatója és a Magyar Bankszövetség elnöke. Az indoklás szerint – s a szakember maga is ezt ígéri új pozíciójában – a bankvezető tapasztalatával hozzájárulhat a tartósan állami tulajdonban maradó cégek működtetésénél az üzletszerű gondolkodás erősítéséhez, a még hátralévő privatizációs ügyletek szakszerű lebonyolításához.

Mi ezzel a baj? – kérdezhetnénk. Annak csak örülhetünk, ha az állami vagyongazdálkodásban végre teret nyer az üzletszerű gondolkodás, legfeljebb azon mélázhatunk el csöppet, hogy akkor eddig vajon milyen elvek érvényesülhettek. Ráadásul Erdei Tamás valóban nagy formátumú, felkészült, tapasztalt bankár, akinek szakmai tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Tanácsaival például nyilván a küszöbönálló eladások sikeres lebonyolításában is segíthet.

Csakhogy más kívülről tanácsokat adni, és más részt venni a privatizációs és vagyonkezelő szervezet döntéshozó testületében. Az összeférhetetlenség árnyéka még akkor is rávetül az ilyen kinevezésekre, ha a törvény azt lehetővé teszi, és az adott személy integritása kikezdhetetlen. Egyáltalán, miért természetes az, hogy az üzleti életben aktív szerepet vállaló vezetők dönthetnek az állami vagyon sorsáról? Vagy az egyik, vagy a másik feladat: a kettő együtt nem etikus.

Igaz, ez a rossz gyakorlat nem most kezdődött. Hogy pontosan mikor, azt nem tudni, mert az ÁPV honlapjáról semmi sem tudható meg arról, kik vezetik, vezették az intézményt, és milyen kötődésük van, volt az üzleti élethez. Utánajárással persze kideríthető, de ez is jelzi: a transzparencia épp ott hiányzik, ahol a legnagyobb szükség volna rá.