Egészségügyi határátlépés

Kevesen vitatják az egészségügy átalakításának a szükségességét, ám a megszorításoknak is van határa. Úgy tűnik, most megtörtént a határátlépés.

Aki mostanában betegként vagy más minőségben megfordul egyik-másik kórházban, zsúfolt kórtermeket, a rendelőkben egymást érő betegeket, ideges orvosokat, nővéreket talál. Pedig akinek nem muszáj, annak a 35-40 fokos hőségben eszébe sem jut fölkeresni az orvosokat.

De a betegség nem ismer meleget, váratlanul ront az emberre, a páciens meg a gyógyintézményre. Ám ott – egyre többször – kórházi ágy helyett csupán időpontot kap bajának orvoslására.

Gyarapodnak a várólisták. Az Országos Gerincgyógyászati Központban az úgynevezett halasztható műtétekre akár öt évet is várni kell. Persze lehet fájdalomcsillapítókkal élni, de előfordulhat, hogy azok árának évekig történő támogatása többe kerül a biztosítónak, mint az időben elvégzett műtét.

Nem szakemberhiány okozza a várólistákat, hanem az, hogy korlátozták a gyógyintézmények teljesítményeit. A biztosító ugyanis a megállapított teljesítményvolumen-korláton fölüli gyógyításért – a sürgős eseteket, a súlyos betegeket leszámítva – egyetlen fityinget sem fizet.

No, azért legyünk igazságosak. A kormányzat júliustól három hónapig 6 milliárd forintnyi többletteljesítményt engedélyezett 82 kiemelt kórháznak. Ez azonban enyhe gyógyír a becslések szerint 50 milliárd forint adósságot görgető intézményeknek, amelyek között bizonyára vannak hanyagul gazdálkodók. Ám a többségük jó gazda, nem tehet az évek óta ígért, de eddig elmaradt konszolidációról. Erre – a mostani kormányzat szándéka szerint – csak az intézményrendszer átalakítása után, az új biztosítási rendszer bevezetésével kerülhet sor.

A körültekintő gyorsaság most életmentő. Mert az egészségügy és a betegek már túllépték tűrőképességük határát.