Itt kísértenek

Nagyon úgy néz ki, hogy a monetáris tanács hétfői ülésén mégsem csökkenti tovább az alapkamatot, holott pár hete ezt még borítékolni lehetett volna. A kedvező inflációs és béradatok, valamint a GDP lassulásából sejthető belföldi keresletcsökkenés akár most is indokolhatná az enyhítést, csakhogy az Amerikából kiinduló tőkepiaci hisztéria és a nyomában gyengülő forint óvatosságra késztetheti a testületet. És bár a tanács okozott már meglepetést az elemzőknek, a legtöbben most mégis a kivárást tartják valószínűnek.

Mindez újabb bizonyítéka annak, hogy egy év alatt nem lehet nem megtörténtté tenni a korábbi időszak elhibázott gazdaságpolitikáját. Akkor a piacokon kialakuló likviditásbőség és az irreális kockázatvállalási hajlandóság kegyelmi állapota lehetővé tette a végletekig felelőtlen költségvetési gazdálkodást is. Most, hogy a külső kényszer hatására elkezdődött a konszolidáció, épp egy küszöbönálló hitelszűke nyújthatja hosszúra a kiigazítás utáni kilábalást. A hétfőn esetleg elmaradó kamatcsökkentés így nem a kormány mostani, hanem múltbeli teljesítményének a következménye, amellyel sebezhetővé és kiszolgáltatottá tette a gazdaságot.

Épp ezért kap különös jelentőséget a jövő héten esedékes ötpárti találkozó a köztársasági elnöknél, amelynek napirendjén a költségvetési szabályok megváltoztatása, a jövőbeni megalapozatlan ígéretek, költekezések megfékezése szerepel. Hogy ez mennyire lesz eredményes, azt meglátjuk, az azonban már önmagában is üdvözlendő, hogy a kormány és ellenzéke tárgyal és konszenzusra juthat ezekben a fontos kérdésekben. Mert ha sikerül megállapodni az alapelvekben, akkor egy lépéssel valóban közelebb kerülhetünk a hőn áhított stabilitáshoz, a külső függés enyhítéséhez. Sajnos mindezt csak az ország saját kárán okulva ismerték fel a politikusok, de legalább elkezdődött valami.