Kit sújt a feketegazdaság?

A politikai ígéretek között persze kevés konkrétum jelent meg, a koalíciós szerződés az adójogi szankciók általános felülvizsgálata mellett mindössze az adminisztratív adókötelezettségek megszegésekor kiszabható mulasztási bírságok növelését helyezte kilátásba. Pedig a hazai adójogi szankciórendszer a legkevésbé sem tekinthető enyhének, sőt inkább olykor méltánytalanul szigorú, mind a mértékét, mind az adott büntetések kiszabásának körülményeit tekintve. Más országok 5-10 százalékos adóbírságaihoz képest nálunk ezek mértéke 50 százalék. Ráadásul míg megint csak más államokban effajta bírság még csak ki sem szabható, ha az adózó hibás eljárása jogértelmezési vitára vezethető vissza, addig hazánkban e szankció minden adóhatósági megállapítás alkalmával megjelenik, olykor még akkor is, ha a költségvetést semmiféle kár nem érte.

Tipikus példa, amikor valamely adózó téves szabályértelmezés következtében rossz időszakban kéri vissza viszszaigényelhető áfáját. Ekkor az adóhatóság olykor nemcsak azt állapítja meg, hogy például ez csak egy hónappal később jár vissza, hanem mindjárt kiszabja az adóbírságot – akár 50 százalékos mértékben is – az egyébként ténylegesen vissza sem fizetett összegre, lényegében máris megfosztva az adózót az egyébként neki járó összeg felétől. Ráadásul ezen bírságnak még csak felső határa sincs, tehát egy ilyen szabálytévesztés egy óriásberuházás esetén – noha a költségvetésnek semmiféle kárt nem okoz – akár milliárdos összegű adóbírságok kiszabásával is fenyegethet, jelentősen megnövelve az effajta tevékenység gazdasági, pénzügyi kockázatait. Nem meglepő tehát az a közvélekedés, hogy az adójogi bírságok az adóhatóság kezében nemcsak a jogsértések visszaszorítását, hanem a további bevételgyűjtés célját is szolgálják, s azok egyfajta bújtatott, diszkrecionálisan alkalmazható terhek. Adójogi szankciórendszerünk így olyasfajta nemzeti kuriózum formáját ölti, amelyet újdonsült vállalkozókkal vagy más országokból érkező befektetőkkel nemcsak elfogadtatni, de nemegyszer még megértetni is nehéz.

Ez a fajta szankcionálási gyakorlat viszont nemhogy jótékonyan hatna az adómorálra, hanem tovább rontja azt, hiszen minden adózóban azt a képzetet alakítja ki: mindegy, hogy milyen szándékkal igyekszik adókötelezettségeit teljesíteni, az APEH úgyis bűnösnek találja, és adócsalóként fog ellene fellépni. Márpedig aki mindenképp bűnösként van kezelve, az nehezen győzhető meg arról, hogy eközben lelkiismereti kérdést csináljon adózfizetési kötelezettségeiből.

Persze a feketegazdaság meglétének és méretének felismerése fontos és szükséges lépés az adócsalások elleni küzdelem folyamatában. Azonban mindez nem vezethet arra, hogy ennek jegyében bármely adózó, vállalkozó megbélyegezhető legyen csak azért, mert valaha vállalkozási tevékenységbe kezdett.

A feketegazdaság elleni harc éppen hogy nem szabad, hogy a tisztességes, illetve jó szándékú adózók körének okozzon újabb költségeket, hiszen mások adókötelezettségeinek elmulasztása eleve őket károsítja, miután nekik kell viselni a költségvetéssel szemben az ebből adódó többletterheket.

Mind az adójogi szankciórendszer szabályait, mind a hatósági ellenőrzési gyakorlatot alkalmassá kell tehát tenni az adózók ezen köreinek, illetve magának az adózói szándéknak a felismerésére és értékelésére éppen annak érdekében, hogy az adórendszer és a hatósági eljárások ne jó szándékú kötelezetteket neveljenek adócsalóvá, hanem a terheket elkerülők számát szorítsák vissza. Ellenkező esetben a feketegazdaság létezése a jogkövető adózókat kétszeresen sújtja, mert nemcsak a mások által meg nem fizetett adókat, hanem még a szankciókat is nekik kell viselniük.

A szerző a Deloitte elnök-vezérigazgatója