Másodosztály

Miközben Amerikában milliárdos befektetési alapokat bedöntő bankárok ecsetelik könnyes szemmel a csődbe vitt ügyfeleiknek a hozamígéreteik és a mellé társuló kockázatok kiszámíthatatlan viszonyát, és immáron a német GDP is megérezheti a túlpörgetett hitelpiac korrekcióját, addig Magyarországon továbbra is a banki betéti kamatok feljebb srófolása az ügyfélszerzés legüdvözítőbb módja.

Az amerikai másodosztályú (subprime) jelzálogpiac megremegése tovagyűrűzött, Európa tőzsdéi mellett a német bankszektornak is zsebbe kellett nyúlnia saját fekete báránya, az IKB Bank megtámogatására. Olaszországban mintegy százezer megtévesztett kisvállalkozó kénytelen több tízezer eurós tanulópénzt fizetni a vezető bankok által rájuk tukmált – ám nem az ő méretükre racionalizált – kamat-swap ügyletek után. A legújabb színfoltot a japán háziasszonyok jelentik, akik kockázatot nem ismerve néznek szembe a tőkeáttételes devizakereskedés kihívásaival. A saját vagyonuk akár több százszorosát megmozgató, ám döntéseikben emocionálisan vezérelt laikusok komoly fejtörés elé állítják az érintett országok jegybankárait. A pénzpiac vonzó kihívást kínál a meggazdagodásra minden kisbefektető számára, még ha a próbálkozók legnagyobb része gyakorlatilag nulla tapasztalattal teszi kockára a megtakarításait. De legalább próbálkoznak.

Magyarországon ugyanis nincs mit megrengessenek a pénzügyi szektor legújabb innovációi. A piac fejletlen. Versenykényszer ide vagy oda, a hitelintézetek továbbra is a lehető legalacsonyabb kockázat mellett is bőven nyereségesek az amerikaival összevetve brutálisan magas költségszintek alkalmazásával. Éppen ezért elenyésző azok száma, akik az ingatlanok drágulására spekulálva, hiteleken próbáltak meggazdagodni. Ők ugyanis egyáltalán nem tudtak idehaza olcsó forráshoz jutni, inkább Spanyolországban vagy az USA-ban kaptak lehetőséget. Rájuk szakosodott intézmények – a lakásmaffiát leszámítva – nem is léteznek.