Túltermelés után hiány

Alaposan célt tévesztett az utóbbi egy év gabonaszabályozási változtatásaival az Európai Unió. A sok évtizedes rutinból és a hatalmas apparátusból kiindulva elvárható lett volna, hogy Brüsszel jobban modellezze a várható eseményeket. Ezzel szemben az látszik, hogy az unió maga is meglepetten szemléli a világpiaci árrobbanást, és egyelőre nincs elfogadható reakciója a közösségi piacra is erőteljesen ható fejleményekre.

Érdemes felidézni, hogy Brüsszel egészen a közelmúltig az intervenciós felvásárlási rendszer jelentőségének csökkentése mellett foglalt állást. Erre az álláspontra azért jutott, mert az elmúlt két-három év kedvező időjárása miatt több tagállamban (így Magyarországon is) rendkívülinek mondható terméseredmények születtek, a túltermelés következtében pedig – elsősorban takarmánykukoricából – hatalmas intervenciós árumennyiség halmozódott fel. Az EU ráadásul olyan prognózisra támaszkodott, amely a készletek további jelentős növekedését vetítette előre. Egy év sem telt el azonban az előrejelzések elkészülte óta, és az uniós jóslatokra az idei aszály máris alaposan rácáfolt.

Menet közben azért Brüsszelnek sikerült szigorítania az intervenciós kukoricafelvásárlás minőségi paramétereit, majd arról is döntés született, hogy a tengeri átvétele három év alatt fokozatosan megszűnik. Az intézkedések azt célozták, hogy a jövőben ne képződjenek jelentős intervenciós készletek. Végrehajtásukra azonban nem maradt idő, mert már mostanra olyan uniós (és világpiaci) kereslet lépett fel, amelyet a betárolt árumennyiség értékesítésével sem lehet csillapítani. A felvásárolt búzatételek már régen elfogytak, ma pedig a tagállamok a még meglévő uniós tartalék kukoricáért állnak sorban, amelynek zöme Magyarországon van. Elképzelhető, hogy a belpiaci igények biztonságos kielégítése érdekében Brüsszelnek le kell állítania a gabonaexportot. A jövőre nézve pedig az eddigi visszafogó lépések helyett termelésélénkítő intézkedéseket kell hoznia. A részleges filozófiaváltásra utal, hogy a bizottság nemrégiben már felfüggesztette a régi tagállamokra vonatkozó, tízszázalékos ugaroltatási kötelezettséget, vagyis ősztől az érintett országok gazdálkodói az eddigieknél több gabonát vethetnek.

Magyarországon ma az okozza az egyik legnagyobb gondot, miként lehetne az itteni raktárakban tárolt, de az unió tulajdonában lévő intervenciós kukoricát a határokon belül tartani. Az elmúlt hetek szárazsága miatt ugyanis félő, hogy ősszel tengeriből is rendkívül kevés terem, emiatt pedig takarmányhiány alakul ki. A helyzetet nehezíti, hogy a készletek felszabadításáról csak Brüszszel dönthet, és az értékesítéskor más tagállamok érdekeit is figyelembe kell vennie. Nálunk mindenesetre az utóbbi napokban már súlyos politikai és szakmai (?) nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy a kormány önhatalmúlag, az uniós szabályozást felrúgva „zárolja” a meglévő készleteket. Végső soron azonban az EU-s agrárszabályozás elfogadását kérdőjelezné meg, és komoly következményeket vonna maga után, ha a kabinet a mostani kényszerhelyzetben rászánná magát a jogellenes lépésre.

Ettől persze még tény, hogy az állattenyésztőkön segíteni kellene, és itt nemcsak a takarmányigények kielégítéséről van szó, hanem az árrobbanás miatti költségnövekedések kompenzálásáról is. Egyelőre nem tudni, milyen megoldások születnek, de a kormány (támogatási) mozgástere – EU-tagként – meglehetősen szűk. A koalíció azért is került most nehéz helyzetbe, mert az állattenyésztés fejlesztését agrárprioritásai között szerepelteti, miközben most éppenséggel újabb állománycsökkenés következhet be, ha a takarmánydrágulást nem sikerül megfékezni. Valószínűsíthető ugyanis, hogy a piaci szereplők legfeljebb pluszköltségeik egy részét tudják továbbhárítani a fogyasztókra a kereskedelmi láncok ellenállása miatt. Ennek következtében a kevésbé tőkeerős, kisebb vállalkozások jelentős részét tönkreteheti a mostani általános drágulás.

A szerző a Világgazdaság munkatársa