Alapjáraton az AAA Auto
Az első nap alapján tehát még nem annak a növekedési papírnak tűnik, amelyről eddig szó volt, ám nem szabad elhamarkodni az ítéletet. Érdemes visszaemlékezni például az FHB-kibocsátásra, amikor a papír az első napjait mélyrepüléssel töltötte. Akkor még kevesen gondolták volna, milyen parádés árfolyam-növekedést produkál nem sokkal később.
A használtautó-kereskedelemmel foglalkozó AAA Auto az elemzők szerint egy növekedési sztori lehet, a maga sajátos kockázataitól megterhelve, amelyek egészen különlegesek. Az egyik, befektetői szemmel sem elhanyagolható „apróság”, hogy a társaság Hollandiában bejegyzett anyavállalata euróban tartja nyilván a számait, miközben egyetlen olyan leánycége sincs, ahol a közös valuta lenne a hivatalos fizetőeszköz. Igaz, az Európai Unió tagállamai közül van, amelyik közel áll az euró bevezetéséhez, ám lesznek lemaradók, amelyek a mérlegben az árfolyamkockázatot tovább képviselik, így Magyarország is ezek közé tartozhat.
Persze a cégnek nem csupán piaci, köztük pénzpiaci kockázatai, hanem előnyei is akadnak. Így az üzleti modell, illetve ami abból következik, jelesül, hogy az AAA Auto a kereskedelmi telephelyeit megvásárolja, nem pedig bérli. Egyes elemzői ajánlások azt tartották volna szerencsésnek, ha a cég nem részvénykibocsátásból, hanem ingatlaneladásból szerezne pénzt a terjeszkedésre, miközben ingatlanjait visszabérelné. A cég filozófiája azonban más. Ráadásul az ingatlanvagyon, amely tavaly év végén 38 millió euró értékű volt, még mindig beszerzési áron szerepel a vállalat mérlegében. Nem véletlen, hogy jövőre ezt a tetemes és az idén jelentősen tovább bővülő vagyonelemet nemzetközi értékbecslővel értékelteti fel a menedzsment. Kiderülhet: a cég vagyona jóval a mai felett áll, s ha ezt számszerűsítik, az nyilván tükröződik a részvényárakban is.
A részvény iránti érdeklődést erősítheti majd az is, hogy a cég retorikája szerint kifejezetten a kisbefektetőknek kedvezne a komoly mértékű osztalékot kilátásba helyező politikájával. Minden évben az eredmény maximum 20 százalékát osztanák ki a részvényesek között, s akik most jegyeztek a papírból, azok gyakorlatilag az utolsó negyedévben váltak a cég részvényesévé, miközben ha megtartják a papírjaikat a jövő évi apanázs kifizetéséig, akkor a teljes osztalék megilleti őket. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy 2006-ban még 24 telephely termelt 7 millió eurós nettó eredményt, míg az idén ezek száma már 48-ra nőtt, jövőre pedig a folytatódó terjeszkedés már „csak” 14-15 kialakításával történne, amelyet a másik 48 finanszíroz, így jut is, marad is.
A cég továbbra is kelet felé terjeszkedik; ennek finanszírozását a visszaforgatott eredményen kívül akár egy második, sőt idővel egy harmadik körös részvénykibocsátással oldhatja majd meg. Az emisszió második állomása pedig várhatóan Varsó lesz, amely kedvelt terepe a régió kibocsátásainak. A lengyel tőzsdét csak egy hajszállal előzte meg Budapest; főként azért, mert Magyarországon gyorsabban növekedésnek indult a leánycég.
A cég jelenlegi öt leányvállalata közül az eladások nagy része Csehországhoz kötődik, ám ez a jelenlegi egyenetlenség lassan elsimulhat, hiszen a hasonló méretű magyar és a sokkalta nagyobb lengyel piac komoly növekedési tartalékokat rejt. Két-három éven belül két új, majd további két-három év alatt ismét két országban való megtelepedés pedig a növekedés ütemének adhat új lendületet. A társaság életpályájának első szakaszában van, így az érett szakaszba lépés és idővel a növekedés elkerülhetetlen „kifulladására” még sokáig kell várni.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
