Áldás vagy átok?
Meghökkentő figyelmeztetést adott ki tegnap az OECD, azt szorgalmazva, hogy tagállamai csökkentsék a bioüzemanyag-termelés támogatását. Meghökkentő, hiszen az elmúlt egy évben másról sem lehetett olvasni, hogy a zöld üzemanyagok környezetvédelmi szempontból milyen előnyösek, és miként csökkentik az Európai Unió, benne Magyarország fosszilis üzemanyagoktól való függőségét.
Pedig a bioüzemanyag-felhasználásnak valóban van egy negatív olvasata is. A kereslet élénkülését látva világszerte egyre több mezőgazdasági termelő áll át a biodízel- és bioetanol-üzemek kiszolgálására, s ez magával húzza a mezőgazdasági termények árát is. Márpedig ami jó a növénytermelőknek, az rossz az állattenyésztőknek, valamint a fejlődő országokban élő éhes százmillióknak, hiszen a takarmányok, illetve az élelmiszerek ára az egekbe szökik. Hasonlóképpen riasztó, hogy a trópusokon ma már nemcsak az értékes faanyag miatt irtják az esőerdőket, hanem azért is, mert kell a hely az olajpálma-ültetvényekhez, amelyek termését fel lehet használni a biodízel előállításához.
Mégse temessük el a bioüzemanyagokat, egyszerűen csak nem szabad átesni a ló túloldalára. A biodízel és a bioetanol teljesen nem tudja kiváltani, de részben valóban helyettesítheti a gázolajat és a benzint. Ez a termelő országokban jótékonyan hathat a külkereskedelmi mérlegre, miközben az energiaellátás biztonságát is növeli valamelyest. Magyarország adottságai pedig kiválóak a zöld üzemanyagok gyártásához, s egyelőre bioetanolt két üzemben, biodízelt pedig mindössze egy helyen gyártanak, azaz mi még messze nem értük el lehetőségeink határait.
Addig is jó lenne világos koncepciót látni arról, a politikai döntéshozók mit várnak a bioüzemanyagoktól. Ugyanis a fejlesztők, az állattenyésztők, valamint a fogyasztók és a környezetvédők érdekeit egyaránt sújtja a kiszámíthatatlanság.
