Csendes forradalom

Bár az elmúlt napok legfontosabb statisztikája kétségkívül a nyomasztóan gyenge részletes bruttó hazai termékadat, érdemes a hét többi fejlemenyéről is szót ejteni.

Kezdhetjük mindjárt a még korábbi beruházási adatsorral, amely nemigen került a figyelem középpontjába. Ebben az az érdekes, hogy nagyon jól mutatja: a látszólagos stagnálás milyen antagonisztikus erők eredője lehet. A magyar feldolgozóipar beruházásainak volumene több mint 25 százalékkal (!) bővült egy év alatt, miközben például a közigazgatási, tb-szektorban ez közel a felére esett vissza. A magánszektor beruházásai kompenzálják az állami kivonulást – hasonlóan a GDP-hez, ahol az ipar lendülete áll a közszolgáltatások visszaesésével szemben.

Közép-Európában számos helyen láthatjuk ezt: a gazdaság a politikától függetlenül, sőt akár a politikai zűrzavar ellenére is dinamizálódhat. A magyar ipar az exporteladások növelésével reagál a hazai kereslet gyengülésére, s ez tükröződik a nettó import egyre alacsonyabb szintjében. A hazai konjunktúraindexek nem szárnyalnak ugyan, de a vállalatok hónapról hónapra derűlátóbbak. A legfrissebb adatok szerint minden versenyképességi hátrányunk ellenére is viszonylag sok, 5 milliárd dollárnyi FDI-re számíthatunk a következő években.

Az államháztartás egyenlege ismét kedvezőbben alakult a vártnál. Nem megnyugtató ugyan az augusztusra felhalmozott közel 1200 milliárd forintos deficit, mégis szinte bizonyos már – a pénzügyminiszter is elismerte a minap –: a GDP-arányos államháztartási hiány legalább 0,4 százalékponttal kedvezőbb lesz a vártnál. Ha a PM keresztülver egy pozitív elsődleges egyenlegű költségvetést ősszel, úgy 2009-re reális esélye lesz az adócsökkentésnek. A csendes forradalom, az állam visszahúzódása a gazdaságból pedig újult erővel folytatódhat. MZs