Kinek higgyek?
Zavarban vagyok. Kinek higgyek? A világ legelismertebb korrupcióellenes civilszervezetének, amely azt állítja, hogy Magyarországon 2005 óta egyre inkább visszaszorul a kenőpénz? Vagy inkább azoknak a vállalkozóknak, akik azt állítják, pontosan meg tudják mondani, melyik önkormányzati képviselő mennyiért vásárolható meg? Higgyek a Világbanknak, amely szerint hazánkban a legutóbbi év során ugrásszerűen javult az üzleti vállalkozások szabályozási környezete? Vagy inkább azoknak az üzletembereknek, akik folyamatosan ostorozzák a kiterjedt bürokráciát, a hiperbonyolult adórendszert meg azt, hogy mifelénk az állami intézmények fizetnek a leghosszabb határidővel az elvégzett munkákért?
Megpróbálok mindkétféle véleménynek hinni. Végtére is elképzelhető, hogy az üzleti élet szereplői a panaszokra, a még megoldandó feladatokra helyezik a hangsúlyt, a nemzetközi szervezetek meg inkább azt vizsgálják, volt-e előrelépés az előző évhez képest, és a standardizált problémákra adott válaszokat hasonlítják össze. Biztosan lesznek, akik rám sütik a naivitás vádját, de azt hiszem, a jóhiszeműség mindegyik idézett véleménynek kijár.
Ha igaz, hogy a feketegazdaság elkezdett kifehéredni, hogy egyszerűbb lett a cégbejegyzés, hogy megbízhatóbb és gyorsabb lett a földhivatali nyilvántartás, hogy kevesebb iratot kell kitölteni a külkereskedelmi tevékenységhez, akkor tényleg nem kis előrelépés történt a felé, hogy végre európai legyen ez az ország. Ez jó. De nem szabad elfelejteni, hogy még mindig messze vagyunk a világ élmezőnyétől. Ha pedig valóban fel akarunk zárkózni, akkor ahhoz értelmes, előrevivő szakmai viták kellenek, nem pedig az a sehova sem vezető politikai acsarkodás, balkáni dagonyázás, amely most jellemzi a közéletet.
