Tudja jól a kínai kormány…

Akár tetszik, akár nem, Kína – közvetve vagy közvetlenül – már szinte minden esemény mögött ott van valahol, és a jövőben ez még inkább így lesz. Vegyük csak az elmúlt napok történéseit. Rekordmélységbe zuhant a dollár. Ennek – a kamatkilátások mellett – részben a Kínával szembeni hatalmas amerikai kereskedelmi deficit is az oka. A mindent elárasztó kínai áruk immár nemcsak alkalmazottként, de fogyasztóként is sértik a fejlett ipari országok polgárainak érdekeit: az Európai Bizottság épp most javítaná a rossz minőségű vagy egészségre káros kínai termékek szigorúbb ellenőrzését. De az alapanyagáraktól kezdve az energiapiacon keresztül a globális felmelegedésig mindenhol tetten érhetjük az egyre erősödő kínai gazdaság hatását mindennapjainkra.

Van igazsága Kóka Jánosnak abban, hogy a globalizációt nem lehet feltartani, a nemzetközi versenytől nem lehet hoszszú távon elzárkózni. A Kínából visszatérő gazdasági miniszter sikerként könyvelte el, hogy Magyarország lehet az Európai Unióba tartó kínai áruk logisztikai elosztó központja, mondván, legalább részesedünk a bizniszből. Ez is egy fontos szempont, kétségtelenül. De kissé partikuláris és rövidlátó.

Kína ugyanis hamarosan nem csupán a globalizáció egyik szereplője, hanem irányítója lehet. Méreténél, politikai és társadalmi berendezkedésénél fogva sok mindent megengedhet magának, amit a versenytársai nem. Devizatartalékával már most képes befolyásolni a piacokat, exportjának versenyképessége pedig nem kis részben köszönhető a fix árfolyamrendszernek, a hiányos társadalombiztosításnak, a gyenge termékminőségnek vagy a szellemitulajdon-védelem siralmas helyzetének. Nem szeretnék a protekcionizmus bűnébe esni, de azt azért látni kell, hogy a Kína által diktált verseny nem teljesen tisztességes.

Peking már tudja, mit akar hosszú távon. Attól tartok, mások még nem.