A pénz beszél

Túl nagy a hangzavar az EU-pénzek körül Magyarországon. Egymást érik a híradások, eddig szerencsénkre ugyanarról a néhány gyanús esetről. Azért szerencsénkre, mert rendkívül fontosak Magyarország számára azok a strukturális és kohéziós források, s rendkívül fontos az is, hogy maradéktalanul és jól – a lehető legjobban – használjuk fel azokat.

A pályázók versenyt futnak a lehetőségekért. Bizonyság erre, hogy a Norvég Alap legutóbbi kiírására – pedig nem is EU-s forrás –, tízszeres volt a túljelentkezés. Vagyis még mindig határtalan a pályázói kedv és bizalom az országban.

Nyilván figyelni kell mindenre. Meglepő módon a pályázati eredményekre joggal büszke miniszter honlapot is indítana, ahol majd be/fel lehet jelenteni a gyanúsakat. Nap mint nap magyarázkodik, s a miniszterelnökkel karöltve az EU legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét vizionálják a csalók megfékezésére. Holott kézenfekvő a feladat.

Az utolsó betűig be kell tartani/tartatni az uniós szabályokat. Pályázónak, pályázatkezelőnek, pláne politikusnak. Fogadják el ezt alapszabályként. Minden más – párt, frakció, kis- és nagytérség – csak utána jöhet. Minden kiskapu csak szemfényvesztés; évekig adott a lehetőség a lelepleződésre. Ráadásul micsoda fejlesztés, kohézió az, amely ingatag alapra épül?

Sokan ráfizettek már az EU-ban arra, hogy csaltak vagy kétes ügyekbe keveredtek. Jó pár éve – ami addig elképzelhetetlen volt! – egy egész Európai Bizottság bukott bele korrupciós ügyekbe. A minap 145 millió euró jogtalanul, szabálytalanul igénybe vett agrártámogatás visszafizetéséről szóltak a hírek. Az EU jó néhány régi – tehát akár dörzsöltnek is mondható – tagállama kénytelen a kasszához járulni.

Tódulhatnak Magyarországra az EU-ellenőrök – a nagy hangzavar következménye ez is lehet. Vagyis a pénz mindenképpen beszél, a kutya ugat, a karaván halad. Legalábbis az EU-ban.