Lengyel kerékkötő?

Jó néhány kérdés van, amely megtorpedózhatja a jövő hét végi informális EU-csúcstalálkozót, pontosabban a jobblétre szenderült uniós alkotmányból született reformszerződés aláírását. Ilyen annak a különleges státusnak az elfogadása vagy elutasítása, amelyet Jean-Claude Trichet elnök követel az EKB számára, az uniós „külügyminiszteri” poszt létrehozása körüli technikai kérdőjelek vagy az úgynevezett ioanninai kompromisszum szerződésbe iktatása. Ezt a kompromiszszumot – amely arra vonatkozik, hogy egy a szavazás során kisebbségben maradt ország a számára fontos ügyben a döntés elhalasztását kérheti – a lengyel kormány igyekszik gentlemen’s agreementből jogszabállyá izmosítani.

A dolgok jelenlegi állása szerint könnyen elképzelhető, hogy (ezúttal is) Varsó fogja a kerékkötő szerepét játszani a csúcstalálkozón. A ioanninai kérdésre ugyan körvonalazódik egy mindenkinek elfogadható jogi megoldás, ám a lengyelek az európai parlamenti és európai bírósági helyek számának elosztásával is elégedetlenek. Ráadásul közvetlenül a csúcstalálkozó után, jövő vasárnap rendezik Lengyelországban a Kaczynski-kormány sorsát eldöntő parlamenti választást, és az ikrek – akármelyikük is lesz jelen Brüsszelben – aligha engedik meg maguknak, hogy a megméretés előestéjén „puhának” mutatkozzanak. A kompromisszumkészség kevésbé kiélezett helyzetekben sem volt jellemző rájuk. Nagy kérdés, milyen engedményeket tartogat a tarsolyában a portugál elnökség a lengyelek megnyerésére, és hogy ezek a többi tagország számára elfogadhatók lesznek-e.

Egyelőre úgy tűnik, a jövő hét végén – a ratifikációt leszámítva – pont kerülhet az alkotmány-reformszerződés című szappanopera végére. De akkor sem szabad meglepődni, ha mégis egy későbbi rendkívüli csúcsra, vagy a decemberi évzáró összejövetelre marad a szerződés aláírása.