Lisszaboni randevú
Egy marslakó biztosan csodálkozna, hogy Nagy-Britannia mellett miért éppen annak a Lengyelországnak van a legtöbb baja az EU készülő új alapszerződésével, amelynek a lakossága az egyik leginkább integrációpárti az egész kontinensen. Az, hogy az aktuális brit kormánynak mindig kifogásai vannak az unióval szemben, érthető, hiszen a brit népesség a leginkább euroszkeptikus az EU-n belül. No, de Varsó miért viselkedik hasonlóan? A legutóbbi Eurobarometer-felmérés szerint a lengyelek azon öt tagállam közé tartoznak, amelynek lakossága leginkább meg van győződve az uniós tagság előnyeiről.
A kérdés persze álnaiv, hiszen a Kaczynski ikrek belpolitikai stratégiájának szerves részét képezi az EU-val szembeni állandó hadakozás imázsa. Gordon Brown viszont alighanem a legszívesebben elfelejtené az uniós ügyek belpolitikai rezonanciáit, hiszen főként belpolitikai ellenfelei profitálnak a téma állandó napirenden tartásából.
Leginkább ezeken a résztvevőkön múlik majd, hogy sikeres lesz-e az EU állam- és kormányfőinek csütörtökön kezdődő kétnapos csúcstalálkozója Lisszabonban. A sikert ez esetben az elvetélt alkotmányszerződés helyébe lépő új uniós alapszerződés előzetes elfogadása jelentené. Amit a legjobban a házigazda Portugália szorgalmaz majd. A soros elnöki tisztségből adódó érdekei mellett azért is, hogy a decemberben aláírandó dokumentum lisszaboni szerződés néven vonuljon be a történelembe. UGy
