Szirénhangok
Először is szögezzük le: bármennyire is látványos egyenlegjavulást hoztak az elmúlt egy év megszorító intézkedései, a kormány által 2007-re prognosztizált 6,4 százalékos eredményszemléletű, GDP-arányos államháztartási hiány az Európai Unióban továbbra is a legmagasabb lesz. Ez még meszsze nem az a helyzet, amikor arról kellene vitatkozni, hogy a tervezettnél kicsivel jobb eredményekből mire lehetne költeni. Aki ezt teszi, az felelőtlen.
Matolcsy György javaslata – nevezetesen, hogy mivel az eurótagság úgyis elúszott, érdemes lenne a „rejtett tartalékból” néhány százmilliárdot gazdaságélénkítésre fordítani – természetesen a Fidesz eddig ismert gazdaságfilozófiáját tükrözi: a válságból csak a torta nagyobbra sütésével, azaz előremeneküléssel lehet kilábalni. Csakhogy a deficit és államadósság jelenlegi szintje mellett – amelyet ugyanez a párt joggal ostoroz – a tűzzel játszik az, aki az éppen hogy csak megmutatkozó külföldi bizalmat kockáztatja bármilyen kétes kimenetelű osztogatással. Mert a hiány leszorítására nem elsősorban az euró bevezetése miatt van szükség: az a fenntartható növekedés alapfeltétele.
Azon persze lehet és kell is vitatkozni, hogy az erejét vesztő gazdaságot milyen adórendszerrel, a terhek milyen átrendezésével lehet élénkíteni. A túlburjánzó korrupció ellen ugyancsak lehet és kell is küzdeni. Elhinni és elhitetni azonban, hogy már túl vagyunk a kiigazítás nehezén, veszélyes játék. Ha a folyamat a tervezettnél esetleg valamivel gyorsabban halad, az jó dolog, mert akkor hamarabb kezdődhet el a majdani fellendülés is. De ha az eddig eltökéltnek látszó kormánypárti képviselők hallgatnak a szirénhangokra – érkezzenek azok akár az ellenzéktől, akár a választókerületükből –, akkor az eddigi eredményeket is nagyon könnyen tönkretehetik. Nem kéne még egyszer ugyanabba a folyóba lépni.
