Pesti vicc

Vajon miféle botránynak kellene még történnie ahhoz, hogy abba belebukjon a Budapestet 17 éve irányító városvezetés? Természetesen a 4-es metró tragikomédiájának legutóbbi epizódjára gondolok, amelyben megtalálták a Fővám téri állomás megépítésére kötött, a főváros számára kárt okozó szerződés felelősét. Az igazgatóhelyettes – aki a nagy időnyomás alatt vélhetően nem tudott kellő körültekintéssel eljárni – „büntetésül” nettó 12 millió forint végkielégítést kapott. A városatyák eközben az uniós támogatási pályázat beadása előtt nem sokkal azon kezdtek el tanakodni, mire is használják majd a befejezetlen gödröt: esetleg – megváltoztatva az eredeti tervet – a Gellért tér és a Kálvin tér között (tíz perc gyalog) mégse legyen megálló.

Lehetne olcsó, bulváros közhelyekkel folytatni, de az a helyzet, hogy itt tényleg óriási közpénz folyik el dilettáns és/vagy bűnös kezeken. A több mint tíz éve húzódó projekt várható költsége menetrendszerűen nő, legutóbb karácsony előtt, 25 milliárddal 511 milliárd forintra. Az indok ezúttal „a változó hatósági előírások és az elhúzódó engedélyezési eljárás” volt (tehát saját magunknak drágítottuk meg). Ne legyen kétségünk, hogy a mostani fiaskó miatt tovább dagad a számla, és még messze a végösszeg.

Ehhez képest csepp a tengerben, hogy Budapest pénteken – a piaci árfolyam alapján – nagyjából 20 milliárd forintért eladhatja az Elműben meglévő maradék 10,54 százalékát. Már ha fizet annyit a többségi tulajdonos RWE: a zártkörű, egybeni értékesítés ugyanis neki kedvez, az elemzők szerint alacsonyan megszabott minimálár pedig bőven hagy számára mozgásteret. A módszer eredményességét meglátjuk, a bevétel mindenesetre nem sokáig marad majd a kasszában.

Ha egy részvénytársaság így gazdálkodna a vagyonával, akkor a tulajdonosok már rég elküldték volna a vezetését. De Budapest nem részvénytársaság. Hanem egy vicc. Csak már rég nem lehet nevetni rajta.