Tényleg baj van

A dotkom buborék kipukkanását követő pénzpiaci felfordulás és a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő pánik óta tegnap fordult elő először, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed rendkívüli ülésen döntött volna az irányadó kamatok csökkentéséről. 75 bázispontos vágásra ráadásul 1982 óta nem volt példa. A lépéssel a piaci idegeskedések komolyan vételétől általában vonakodók számára is nyilvánvalóvá vált: az amerikai recesszióval, illetve az ottani folyamatok tovagyűrűzésével kapcsolatos félelmeknek van alapjuk.

Különösen súlyos a helyzet, ha meggondoljuk, hogy Bush elnök csak néhány napja jelentette be egy nagyságrendileg 145 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag körvonalait. A csomag a politikai egyetértésnek köszönhetően rendkívül gyorsan, még ebben a hónapban elkészülhet, és hangsúlyozottan gyorsan ható gyógyszernek szánják. A hétfőn mégis pánikszerű eladásba kezdett európai és ázsiai befektetők szerint akkora a baj, hogy már egy ekkora „lórúgás” sem segíthet? Vagy ennyire hiteltelen lenne az amerikai gazdaságpolitikai vezetés?

Az biztos, hogy Bush élénkítő csomagja már a meghirdetett elvek alapján is támadható. Az ugyanis adókedvezmények formájában elsősorban a fogyasztást ösztönözné, miközben a mostani válság éppen a nyakló nélküli, felelőtlenül felvett hitelekből fedezett költekezés számlájára írható. Ha legalábbis az amerikaiak tanulnának a hibájukból, akkor a személyenként akár 800 dollárra várható adó-visszatérítést inkább a kölcsöneik visszafizetésére, mint fogyasztásra fordítanák. Persze lehet, hogy nem ezt teszik, akkor viszont csak egy fenntarthatatlan rendszert konzerválnak.

Ilyen körülmények között a 75 pontos vágás nemcsak szokatlanul nagy, de rendkívül kockázatos is. Mert ha annak hatása sem bizonyul tartósnak, nem lesz alaptalan a félelem: az amerikai döntéshozóknak nincs más a tarsolyukban.