Megtisztulás
A korrupcióról többnyire igyekeznek hallgatni az érintett felek. A Siemensnél, úgy tűnik, szakítottak ezzel a gyakorlattal. A német anyavállalatnál már jó ideje tartó megtisztulási folyamat tegnap a magyarországi leányát is elérte, és az itteni vállalati életben szokatlanul kemény intézkedésekkel hívta fel magára a figyelmet: a gyanús ügyek kivizsgálása, vezetőváltások, a belső ellenőrzés megerősítése, a tendereken való részvételek újraszabályozása.
Csak üdvözölni lehet, ha egy nagyvállalat, amelynek nevére Magyarországon is többször vetült a megvesztegetés árnyéka – mint látjuk, nem teljesen alaptalanul –, őszintén szembenéz múltjával, és leszámol a káros jelenséggel. Ez ugyanis még egyáltalán nem elterjedt gyakorlat. Sokan úgy gondolják, hogy a botrányokat jobb eltussolni, rákenni egy beosztottra, esetleg később, más okra hivatkozva megszabadulni a terhessé vált vezetőtől, hogy ne sérüljön a cég imidzse, értéke. A Siemens látványosan más útra lépett, és ez még akkor is örvendetes, ha a sokasodó bizonyítékok terhe alatt valószínűleg ez volt a legracionáisabb vállalati magatartás: új lapot kellett kezdeni.
Az eset azonban további kérdéseket is felvet. Például, hogy egy olyan piacon, ahol a korrupció általános gyakorlattá vált, ki a jó menedzser: aki a helyi viszonyokhoz igazodva üzletet szerez cégének, és ezzel részvényesi értéket teremt, vagy aki betartja az erkölcsi és törvényes normákat, ellenben kimarad a zsíros üzletekből? És ha már kiderült a megvesztegetés, elegendő-e néhány felelős megnevezése? Nem kellene-e esetleg visszafizetni az adófizetőknek okozott kárt? És ha igen, ki fizesse a kártérítést: aki adta, vagy aki elfogadta a kenőpénzt, esetleg mindketten?
Olyan kérdések ezek, amelyekre a Siemens mostani bejelentései sem adnak egyelőre megnyugató választ. De talán végre kezdetét veheti az őszinte beszéd.
