Megéri a tisztesség
Jó volt ez a hosszúra nyúlt ünnep. Kivételesen a politikusok sem érezték úgy, hogy az új év beköszönte előtt még egyet be kell húzni a másiknak.
Jó volt, hogy a köztársasági elnök újévi beszéde után maradt pár nap, amely akár elmélkedésre, elmélyülésre, akár a korábbi harcias magatartás felülvizsgálatára késztethette a közszereplőket. „A jóakaratú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a munkahelyen, az üzletben, az utcán és az emberi kapcsolataikban megőrzik az emberi tartást, nem hagyják tovább rontani a légkört” – mondta Sólyom László. S egy gondolat felidézésével zárta beszédét: „A tisztesség hosszú távon megéri...” És rövid távon? – csattanhatna rögtön a kérdés, de nem érdemes kötözködni. A magyar közélet – és ezen alapvetően a politikai csatározások értendők, de már a civil társadalom sem kivétel – tavaly olyan kórtüneteket produkált, amelyek szinte reménytelenné teszik, hogy a szétterjedő válsággal szemben egységesen és lépjen fel az ország. Széthúzó, még a bajban is acsarkodó országban nehéz lesz a sikeres válságkezelés. Bűnbakok keresése helyett most a bajok megnevezésének, s rögtön a gyógykezelés meghatározásának, megkezdésének ideje jött el. S ebben mindenkinek részt kellene vennie. Kinek-kinek a saját helyén.
Ez volt január elsején, csakhogy azóta már újra beszélnek a politikusok. És miközben a helyzet alapvetően más, a szöveg maradt a régi. Így viszont a kilátások sem túl biztatók. wki
