Takarékossági kényszer
A magyar lakosság, mintha nem vett volna tudomást a megváltozott körülményekről, hitelekből tartotta szinten a fogyasztását még akkor is, amikor jelentős jövedelemcsökkenéssel szembesült. Ez azonban csak az egyik tényező volt, amely az ország sérülékenységét fokozta, és őszre a pénzügyi válság által leginkább sújtott régióbeli országgá tett minket. Az államháztartás is ellensúlyozhatta volna a folyamatot azzal, hogy többletet ér el az egyenlegében, de – egészen a legutóbbi időkig – ez messze állt a valóságtól.
Maradjunk azonban a lakosságnál, mert a hazai háztartások pénzügyi magatartása önmagában is nehezen értelmezhető. Egyfelől magyarázat lehet a túlköltekezésre, hogy a gazdaság európai integrálódásával egy a korábbiaknál sokkal magasabb fogyasztási szint került példaként a magyarok elé, amelyet minél előbb el szeretnének érni. A jövedelmek viszont nem tudtak olyan mértékben növekedni, hogy biztosítsák ezt a típusú jólétet. Ez magyarázhatja, hogy miért ennyivel alacsonyabb a hazai megtakarítási hajlandóság más felzárkózó, de elszigeteltebb gazdaságokkal összehasonlítva. Csakhogy az ittenihez hasonló körülmények mellett több volt szocialista országban sem alakult ki ilyen szintű eladósodás a magánszektorban.
A könnyen hozzáférhető devizahitelek, a kamatadó és a fejletlen pénzügyi kultúra párosult itthon a lakosság felelőtlenségével. Ezt azonban nehéz lesz egyik pillanatról a másikra felszámolni. Bár a pénzpiaci válság megnehezíti a hitelhez jutást, a többi tényezőben reálisan csak nagyon lassú előrelépés valószínű. Arra azonban fel kell készülnünk, hogy a mentalitásbeli lemaradásunk a régóta fejlettebb országok lakosaiétól még hosszú ideig megmarad. A gazdaságpolitika ugyanakkor nem tekinthet el ettől a tényezőtől: meg kell védenie saját felelőtlenségétől is a lakosságot.
