Önmérséklet
Az előtakarékosság és az öngondoskodás szerepének felértékelődését mostanában nem győzzük hangsúlyozni – főként a biztosítók nem tudják elégszer elmondani, hogy a hosszú távú biztonság most mindennél előbbre való. Saját hosszú távú biztonságuk tekintetében viszont már mintha mérsékeltebb lelkesedést mutatnának, ha annak megteremtése kapcsán a tavalyi nyereségük a tét.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a közelmúltban azt üzente a biztosítóknak, hogy 2008-ban megtermelt profitjukat az idén ne fizessék ki a részvényeseiknek osztalékként, hanem fordítsák azt tőkehelyzetük megerősítésére. Az óvatosság a pénzügyi szektort ért veszteségek miatt érthető és indokolt, ráadásul a hatóság még az év elején megfogalmazta, hogy a jövőben prioritásként kezeli a piaci szereplők biztonságos működését. (A tavalyi MÁV ÁBE-fiaskó után ráadásul különösen rosszul jönne ki, ha még egy magyar biztosító gondba kerülne.)
Bár a felügyelet ajánlása „csak” egy szankciók nélküli kérés, egységesen, a teljes piacra vetítve talán mégis kissé túlzott az aggodalom. Igaz, van olyan társaság a piacon, amely a közelmúltban a szavatolótőkéje emelésére kényszerült. Túlnyomó többségük azonban külföldi tulajdonban lévő társaság, tőkehelyzetük biztos, sőt, a legtöbbjük szavatolótőkéje a kétszerese a biztosítási törvényben előírtaknak.
A világ legnagyobb biztosítójának tavalyi, látványos öszszeomlása után senki sem lehet elég óvatos, bizonyos fokú gazdálkodási és döntési szabadság azonban a külföldi anyacégeknek (befektetőknek) is jár. Megtermelt nyereségüket ugyanis mostanában vélhetően nem karibi nyaralásra, hanem más érdekeltségeik vagy éppen a maguk átmeneti kisegítésére fordítják. Más kérdés, hogy ha a magyar leányok tőkehelyzete is romlani kezd, akkor valóban elkerülhetetlen lesz a részvényesek további önmérséklete.
