Rövid pórázon
Van abban némi igazság, amit Soros György írt a héten a Financial Times hasábjain az amerikai pénzügyi szabályozási reform kapcsán: ha a piacok nem látták előre a baj bekövetkeztét, vajon miért várjuk el ugyanezt a hivatalnokoktól? Farkas István története mintha ezt a kételyt támasztaná alá. A PSZÁF felügyeleti tanácsának elnöke ugyanis azután nyújtotta be a lemondását, hogy lapunk közölt egy munkaanyagot, amely szerint az általa vezetett szervezet több esetben is rosszul mérte fel a pénzügyi szektor kockázatait. Volt, amikor alábecsülte a veszélyt (devizahitelek), és volt, amikor túlságosan előrerohant (ingatlanalapok).
Ezzel együtt nem lenne célszerű pusztán személyi kérdésre szűkíteni a problémát, még ha Magyarországon ez igen népszerű megközelítés is. Ez ugyanis azt sugallná, mintha a szabályozással egyébként minden rendben volna, csak a végrehajtó szervezet nem használta ki a rendelkezésére álló mozgásteret. Pedig nem véletelen, hogy a világ fejlettebb felén most mindenütt olyan mechanizmusokat igyekeznek kiépíteni, amelyek megakadályozzák a jelenlegihez hasonló pénzügyi válságok kialakulását. Egyelőre csak remélhető, hogy a PSZÁF élén bekövetkező vezetőváltás nálunk is összekapcsolódik majd olyan intézményi, szabályozási reformokkal, amelyek szinte a vezető személyétől függetlenül is biztosítják a pénzügyi szektor kiszámítható, megbízható működését.
Az Amerikától Európáig tervezett szigorítások szükségességét aligha lehet kétségbe vonni, eredményességüket azonban csak jó pár év múlva lehet biztosan megítélni. Egy mindenesetre biztos – új világ következik. A szintén magyar származású tőzsdeguru, André Kostolany híres hasonlatát némiképp átköltve: a pénzintézetek már nem csatangolhatnak el olyan messzire az őket „sétáltató” felügyeletektől. Akár a szigorúbb gazdi, akár a rövidebb póráz miatt.
