Szellem a palackból

Kezdjük ott, hogy aki kihasználja a törvényes lehetőségeket adófizetési kötelezettségének „optimalizálására”, az nem bűnöző, csak racionálisan gondolkozik. A magyar gazdasági elit – másokhoz hasonlóan – élt ezekkel az eszközökkel. Ezért azonban nem ők hibáztathatók, hanem azok a döntéshozók, akik lehetővé tették a költségvetési forintok elfolyását.

Egészen más a helyzet azonban, ha valaki közfeladatot lát el. Annak már nemcsak jogilag kell „tisztának” lennie, hanem etikailag is. Különben megszűnik a hitelessége.

Nem hiteles például a munkaadói oldal nevében olyanoknak követelni a patrióta gazdaságpolitikát vagy a szociális rendszer – amúgy szükséges – átalakítását, akik maguk nem itthon adóznak, így nem járulnak hozzá arányosan a közterhekhez. De az sem kelt bizalmat, ha az MNB elnöke külföldön – alacsony adózású és átláthatatlan környezetben – tartja a megtakarításait. Simor Andrásnak gondolnia kellett volna erre, amikor elvállalta pozícióját. Ehelyett most kínos magyarázkodásba bonyolódik.

Paradox módon egyébként nálunk épp az a kormány hirdetett harcot először az adóparadicsomokba menekített vagyonok, jövedelmek megadóztatásáért, amelynek tagjait ilyen praktikákkal vádolják. Hogy sikerrel járnak-e, elválik. A szellem azonban kiszabadult a palackból, az ügy elérte a kritikus tömeget. Nem csak nálunk, a fejlett országok mindegyikében. Van hát okunk bízni a változásban. GCs