Ütemkésés
Októbertől jelentősen csökkenti a gáz árát a kormány – jelentette be a kancelláriaminiszter. Molnár Csaba a lefaragás lehetséges mértékéről csak annyit mondott, hogy az több tényezőtől függ. Úgy tűnik azonban, hogy a „tényezők” között a legkisebb szerepük maguknak a piaci szempontoknak lesz. Ez utóbbiak alapján ugyanis a közüzemi (egyetemes) fogyasztói árban érdemi súllyal kellene tükröződnie a földgáz importárának is. Márpedig októbertől jó esetben is nagyjából ugyanannyiért kapjuk az orosz gázt, mint júliustól, de némi drágulás sem lenne meglepő. Egy jelentős forinterősödés persze besegíthet, sőt, a hazai gázhálózat használati díjának a zuhanása is, de ilyesmit nem sokan jósolnak.
Amúgy nem mutatkozik túl szorosnak az importárak és az egyetemes szolgáltatás árainak a kapcsolata. Júliustól ugyanis ezer köbméterenként körülbelül 250 dollárért, vagyis a jelenleginél közel 30 százalékkal olcsóbban kapjuk majd az orosz gázt. Az egyetemes piaci felhasználó előreláthatólag mégsem élvez belőle semmit – állítólag az áfaemelés miatt. De akkor mennyivel kellene zuhannia az októberi importárnak – nem fog egy petákot sem –, hogy a kormány beválthassa a jelentős árcsökkentésre vonatkozó ígéretét?
Fölösleges is bogozgatni. A „nem lesz gázáremelés” óta a gázár már nyíltan is a politika eszköze. Most erre erősített rá, hogy „gázárcsökkentés lesz”.
Különben pedig csak csökkentsenek, örülünk neki. Bár nem mindannyian. Ha ugyanis mesterségesen lenyomják az egyetemes árat, akkor romlik a piaci gáz versenyképessége, és csökken azon felhasználók piacra lépési hajlandósága, akik választhatnak az egyetemes és a piaci gázbeszerzés között. Torzul az egész. Vagy éppen októbertől kerülnek a helyükre az árak? Akkortól kapjuk meg azt a gázárcsökkentést, amelyet júliustól kellene, csak csúszunk három hónapot a „tényezők” miatt?
